Általános alapvetés: Magyarországon a politikát pártok csinálják. Következtetés: ha valaki politizál, akkor azt azért teszi, hogy valakit hatalomra jutasson. Teljesen ésszerű, ha valakinek így jár az agya, csak azzal nem számol, hogy ez nem az egyetlen lehetőség. A civil politizálás pontosan ezt a rendszert akarja megkerülni, és emberek pozícióba juttatása helyett (hogy majd ők csinálnak valami jót, vagy legalább jobbat ha egyszer hatalmat kapnak) az ügyekért való kiállás, közvetlen beleszólás az eszköze, célja. Arról, hogy ebben mennyire nehéz hinni Magyarországon, már írtam korábban.

Mert hát pártok mentén sokkal, de sokkal könnyebb gondolkodni. Egyszerű: én nemzeti, te ballib. Én demokrata, te fasiszta. Én bikk, te makk. Mint a pofon. Mert abból is van bőven. Az meg mindegy, hogy ezek a nevek semmit sem jelentenek.

Kováts Gergely, a Budapesti Corvinus Egyetem felsőoktatás-kutatója

A finanszírozáson és a keretszámok meghatározásán keresztül az állam eddig is beleszólt az egyetemek működésébe, a kancellári rendszer azonban lehetőséget teremthet arra, hogy a kormány kinevezettje felülírja a szenátusok döntését, véli Kováts Gergely. A Corvinus tanársegéde szerint a finanszírozási elvekben sem a minőségi, sem a hatékonysági szempont nem látható tisztán.

Hallgatói Hálózat: A főiskolákon, egyetemeken jelenleg is vannak gazdasági igazgatók. A kancellári rendszer bevezetése milyen változásokat hozhat?

Kováts Gergely: Őszintén szólva nem sokat tudok arról, hogy mi a kancellár rendszer, erről semmilyen jogszabálytervezet nem jelent meg, nem világos, mit ért alatta a kormányzat. Leggyakrabban talán a német rendszerre szoktak hivatkozni. A német tartományok ugyanakkor egy ideje önállóan alakítják felsőoktatási politikájukat, és azokban a tartományokban, ahol utánanéztem, az intézmények vagy maguk nevezik ki a kancellárokat (pl Brandenburg), vagy maguk választják a tartományi kormányzat jóváhagyásával (pl. Bajorország). A kancellárok felelőssége az intézményi költségvetés, de e tekintetben is ingadozó gyakorlattal lehet találkozni. Bajorországban például költségvetési ügyekben a kancellárt nem kötik a felettesek vagy felettes szervek utasításai, máshol viszont nincs ilyen kitétel Ezek az általános szabályok persze sokféle tényleges gyakorlatot takarhatnak. Összességében a német példából nem tudom egyértelműen levezetni, hogy mit szeretnének Magyarországon. Inkább híresztelésekkel, találgatásokkal találkozom. Az egyik híresztelés az, hogy a kancellár gazdasági, pénzügyi okokra hivatkozva számos kérdésben vétót gyakorolhat, ennélfogva beleszólhat az intézmények szakmai működésébe, hiszen akár bizonyos oktatók kinevezését, előléptetését is megtagadhatja. A vétó talán nem elképzelhetetlen az említett bajor gyakorlatban, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy 2011-ben Németország a GDP 1,2%-át fordította a felsőoktatásra, és ott nem történt nagyarányú forráskivonás a felsőoktatásból, azaz a kancellárok költségvetési felelőssége is igencsak más kontextusban érvényesül.

Fontos látni, hogy – a korábbi évektől eltérően – a kormányzat jelenleg is számos egyetemi pozícióba nevez ki embereket: a gazdasági igazgató, a költségvetési főfelügyelő, a belső ellenőr és jelenleg félig-meddig még a rektor is külső kinevezésű személy. A kancellár rendszer annyival hozhat többet, hogy olyan kérdésekben is vétójogot kaphat a kormány kinevezettje, ahol korábban ez nem volt jellemző. De ezt igazából még sehol nem láttam leírva. Számomra az is dilemma, hogy mi lesz a kancellár és a gazdasági főigazgató viszonya, és mit szólnak majd a miniszter által kinevezett gazdasági főigazgatók, ha melléjük (föléjük?,  helyükbe?) kancellárokat tesznek.

A Hallgatói Hálózat és az Oktatói Hálózat néhány napja közös állásfoglalás-tervezettel kereste meg az Országos Felsőoktatási Egyeztető Fórum (OFEF) tagjait. Az alaptörvény módosításának a felsőoktatást érintő részét elítélő nyilatkozatot a kezdeményezőkön kívül csak a Középiskolai Hálózat és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete írta alá.

Az OFEF többi tagja, a Magyar Rektori Konferencia és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete mélyen hallgatott, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája pedig elhárította kérésünket. Feltesszük a kérdést: ki képviseli ma valóban a magyar felsőoktatás érdekeit?

A nyilatkozat szövege így szólt:

Fenti szövegjavaslatunkra a Magyar Rektori Konferencia és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete a határidő lejártáig nem reagált. A HÖOK, noha korábban azért állt fel a Felsőoktatási Kerekasztaltól, mert tudomást szerzett az inkriminált alkotmánymódosítási tervről, most „hatáskör hiányában” utasította el a közös állásfoglalást. Megítélésünk szerint alkotmányos kérdésekben minden állampolgár kompetens, és a hallgatók választott képviselőinek a hallgatói érdekeket súlyosan sértő alaptörvény-módosítás ügyében különösen nagy a felelőssége. Ugyancsak nagy felelősség hárul a Magyar Rektori Konferenciára, amely a felsőoktatási intézmények közös véleményének határozott és nyílt képviselete helyett hónapok óta hallgat. A rektorok beletörődtek az ágazatot sújtó drasztikus elvonásokba, engedtek a kormányzati zsarolásnak, elfogadták az öncsonkítás és a különalku politikáját, és ezáltal részeseivé váltak az intézmények leépítésének. A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete érdemben semmit nem tett a dolgozók érdekeinek védelmében.

Az elmúlt hónapokban egyedül a civil hálózatok és a PDSZ tették a dolgukat: következetesen kiálltak a felsőoktatás értékeinek, az oktatók, a hallgatók és a középiskolások érdekeinek védelmében.

Az OFEF egy kivételes pillanatban született, amikor a felsőoktatás intézményes és civil szereplői felismerték a közös fellépés égető szükségét, és együtt álltak ki a hallgatók hat pontja mellett. Ez a közös fellépés decemberben elérte a kormányzat ingerküszöbét. Ha újabb előrelépést akarunk kiharcolni a felsőoktatás terepén, akkor az OFEF-et ismét az együttműködés közös fórumává kell tennünk.

Budapest, 2013.03.14.
Hallgatói Hálózat, Oktatói Hálózat

,,Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.”

Bibó István

A Hallgatói Hálózat elítéli, hogy Áder János köztársasági elnök úr, esküjével és az Alaptörvényben foglalt kötelezettségeivel szembefordulva, aláírja a jogállami normákat súlyosan sértő alaptörvény-módosítást.

A köztársasági elnök bejelentette, hogy aláírja az alaptörvény-módosítást. Áder János aláírásával szentesíti a röghöz kötés és az egyetemi autonómia korlátozásának alaptörvénybe emelését. A hallgatók decemberben elfogadott hat pontjából kettő az aláírás pillanatában alaptörvény-ellenessé válik. A nyíltan felsőoktatás- és értelmiség-ellenes politika legfelsőbb törvényerőre emelkedik. Ez veszélybe sodorja nem csak a magyar felsőoktatás, hanem a magyar társadalom jövőjét is.

A módosítás megszünteti az Alkotmánybíróság lehetőségét a törvényhozó hatalom ellensúlyozására, ezáltal tovább erősítve a kormány teljhatalmát. Az alaptörvény-módosítás olyan intézkedéseket emel az Alaptörvénybe, melyekről az Alkotmánybíróság korábban kimondta, hogy alkotmányellenesek. Így elő fog állni az az abszurd helyzet, hogy alkotmányellenes passzusok kerülnek be az Alaptörvénybe.

Mi, fiatal demokraták, hiszünk abban, hogy nem vagyoni helyzetünk, származásunk, politikai véleményünk, vallásunk, bőrszínünk, szexuális orientációnk tesz minket szabad, magyar polgárokká. Hiszünk abban, hogy demokráciában a hatalmat fékek és ellensúlyok rendszerének kell korlátoznia. Hiszünk abban, hogy egy ország alaptörvényének az állampolgárok legszélesebb körének konszenzusos véleményét kell tükröznie, összhangban az alapvető emberi jogokkal. Hiszünk abban, hogy a jogállam nem csupán egy technikai fogalom, hanem egy igazságos társadalmi rendszert megalapozó eszme.

Egy demokratának mindig van választása, és mindig, minden körülmények között fel kell emelnie hangját azért, hogy a demokratikus rendszer ne sérüljön. Áder János megtehette volna, hogy nem írja alá a módosítást. Végső soron pedig lemondásával fejezhette volna ki, hogy nem kíván egy, a jogállamot korlátozó rendszer létrehozásában segédkezni. Az Alaptörvény negyedik módosítása minden magyar állampolgár jogait jelentősen korlátozza azzal, hogy törvényerőre emeli a hajléktalankérdés kriminalizálását, az azonos nemű párok hátrányos megkülönböztetését, illetve az élettársi kapcsolatban élő párok és gyermekeik jogfosztását, az európai uniós jogba ütköző röghöz kötést és az egyetemi autonómia korlátozását. Számos embert foszt meg vallása szabad gyakorlásától, mivel csak a Fidesz által elfogadott egyházak működhetnek hivatalosan, egyházként. A mindenkori ellenzéktől pedig a valódi választási kampány lehetőségét veszi el.

Magyarországon már sok elnyomó rendszer működött, de végül mindegyiket elsöpörte a történelem és a magyar emberek szabadságvágya. A Hallgatói Hálózat tovább harcol a hallgatók jogaiért és a hat pontért, a jogállam visszaállításáért és egy szabad Magyarországért!

Czigler Dezső Tamás: A külföld mint közellenség
- majd utána beszélgetés.

A beszűkültség pusztító hatása a jogrendszer átalakítása és a jövő nemzedékek érvényesülése terén.

Az előadás két, első látásra egymástól független, de valójában nagyon összefüggő problémát érint. Az első részben arról lesz szó, hogy kívülről miért nem hatékony egy országot demokratizálni, miért butaság és kontraproduktív folyamatosan kettős mércéről beszélni a szabályok betartása és betartatása helyett. Sokan szeretnék, hogy az Európai Unió, vagy az Európa Tanács hatékonyabb eszközökkel biztosítsa az alapjogok érvényesülését, és felmerül, vajon miért nem lehetséges ezt megvalósítani? Miért naivitás egy kulturális deficitet kívülről orvosolni akarni?

Az előadás másik része a fiatalok perspektívájának elvételéről szól. A külföldtől való "félelem" egyre erősebb szellemi beburkolózást indukált az elmúlt időszakban, amelynek még nem értünk a végére. A folyamat úgy működik, mint egy önmaga farkába harapó kígyó: a beszűkültség elutasítást és intoleranciát szül, kontraproduktívvá és ezáltal sikertelenné teszi az országot, amely saját sikertelenségének okát újfent a külföldben fogja keresni, újabb és újabb szellemi mélypontokat elérve. A perspektívátlanság ötlettelenséget szül, az ötlettelenség elszegényedést, a gazdasági szféra pedig elkezd vegetálni.

A körből való kitörést egyedül az oktatás terén lehet elkezdeni. A fiatalok szellemi nyitottsága kulcsfontosságú szempont, egy sikeres ország elengedhetetlen alapfeltétele. Ez lenne az első lépcsőfok a fejlődés felé.

Tisztelt Orbán úr!

Mint arról önnek is tudomással kell bírnia, a rendőrség műveleti területté nyilvánította és lezárta a Sándor-palota előtti teret. Mint arról Önnek is tudomással kell bírnia, "Az alkotmány nem játék!" című tüntetés szervezői és résztvevői a tiltakozás folytatásaként ma estére a Sándor-palota elé hirdettek demonstrációt, amit a lezárás eléggé megnehezít. Szájer Józseftől tudjuk, hogy ezzel a tettével a kormány "sunyi és gyáva", a rendőrség mögé bújik, és önkényesen korlátozza a gyülekezési jogot. Azt egyenesen öntől tudjuk, hogy ilyenkor mit kell tennie egy felelős, a hazája sorsáért aggódó állampolgárnak. Tisztelt Orbán úr, mivel mi, a Hallgatói Hálózat aktivistái is támogatjuk a ma esti civil megmozdulást, és zömmel kispénzű egyetemisták, fiatalok vagyunk, ezért tiszteletteljesen megkérnénk önt, hogy a 2007-es kordonbontási akciójuk után vélhetőleg megmaradt villáskulcsokat nekünk térítésmentesen kölcsönadni szíveskedjék.

Köszönettel:

Hallgatói Hálózat