A kezdetektől fogva hangoztatjuk, hogy nem specifikusan az Orbán-kormány ellen vagyunk, nem ezért jöttünk létre, és akkor sem fogunk feloszlani, ha nem ők lesznek hatalmon - beleszólási követeléseink a mindenkori kormánynak szólnak, így mindenkor hallatni fogjuk a hangunkat. Ezt persze nehéz felfogni a mostani politikai elitnek, és mindazoknak, akik a berögzült és értelmét vesztett jobboldal-baloldal felosztásban tudnak csak gondolkodni, és nem ismerik el a civil politizálás létjogosultságát. Idegesítően sokan kacsintgatnak felénk, hogy inkább toljuk az ő szekerüket, mert azzal jobban járunk, gáz, hogy mennyien próbálnak a mi nevünkben beszélni, és homlokunkat csapkodjuk az ilyen idézőjel-halmozásokon. Szeretnénk végre tisztán és érthetően elmagyarázni a pártoknak, pártkezdeményeknek és az őket körülvevő betokosodott holdudvarnak: mi nem olyanok vagyunk mint ti, mi valami újat szeretnénk bevinni, és nem a ti játékszabályaitok szerint játszani, úgyhogy szálljatok le rólunk és...
A gyerekes "ellenségem ellensége a barátom" elgondolást valamiért ránk is ki akarják terjeszteni. Ángyán József azért kap csodálattól rebegő "Professzor Úr" megszólítást rendszeresen az ellenzékiektől, mert néha beszól a kormánynak, mi meg azért vagyunk az "Ügyes Lelkes Fiatalok," mert speciel a Fidesz próbálja éppen megnyomorítani a felső- és közoktatást. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy nem utasítanánk el ugyanilyen heveséggel a komplett módon lejáratott politikai elit egyéb szereplőit is. Csalódást kell okoznunk a DK-soknak (ha vannak még egyáltalán), nem fogunk összeállni Gyurcsánnyal, bocsi, MSZP, nem megyünk el oligarchák éhségmenetére.
A belvárosi "ballib körök" - akikkel olyan gyakran összemosnak minket - pedig azért érdemelnek feddést, mert képtelenek kezdeni magukkal valamit, és durcás kisgyerekként a nagypolitikától várják a megoldásokat. Néha kivonulnak egy-egy Milla-tüntetésre, lelkesen írogatják a blogjaikat, felháborodnak a Horthy-szobrokon, de eszükbe sem jut, hogy megismerjék azt, amiről elefántcsonttornyukban sápítoznak. Nem lépnének ki a Nagykörúton kívülre, véletlenül sem, hogy lássák a "vidéket," amelyről annyit magyaráznak (és eközben méltatlankodnak és csodálkoznak, hogy a Jobbik ennyi embert meg tud szólítani, és a "vidékiek" inkább kártékony gyűlölködésben találnak menedéket), és nem adnának maguk válaszokat a szakmai és kulturális problémáikra, hanem elégedetlenkedve várják, hogy jöjjön egy Bajnai-megváltó, és mindent helyre tegyen. A tüntetéseinken résztvevő hallgatók és diákok pedig pontosan ezt a mentalitást unták meg, ettől van teljesen herótuk. Minket olyan üzenetek tudnak megfogni, amelyek normális válaszokat adnak a kérdéseinkre. Nekünk nem lehet azt mondani, hogy menj el négyévenként szavazni, és két választás között meg kussolj. Nem fogadjuk el azt, hogy a mindenkori legjobb kiállású férfi fogja elhozni a Csodás Új Világot, és rá kell bízni az egészet. Nem a politikusoktól várjuk (mi, fiatalok, hallgatók, diákok) a megoldást. Ez nagyon is jól látszik, jelenleg a magyar társadalom ötvenkét százalékát nem tudják meghatni a pártok, és már egy jó ideje ez a helyzet.
A KSH adatai szerint jelenleg Magyarországon 1 112 83 tizennyolc és huszonhat év közötti fiatal él, van egy olyan tippem, hogy a nagy részük ebben az ötvenkét százalékban van. Mi őket próbáljuk bevonni, nekik szeretnénk lehetőséget és eszközt adni arra, hogy közvetlen módon részt vegyenek a politika alakításában. A pártok feladata pedig az lenne, hogy olyan programot állítsanak össze, ami szimpatikus lehet ennek a rétegnek, és minőségi válaszokat ad a megfogalmazódott kérdésekre. Aztán ott a lehetőség, mindenkinek, hogy eldöntse, számára melyik program a legkedvesebb.
Ideje lemászni rólunk, és ennek a melónak nekifogni. Mi addig azon fogunk igyekezni, hogy az ígéreteiteket be is tartsátok.
Birtalan Gy. Gergő
Az utolsó 100 komment: