Többségi szavazással úgy döntöttünk, hogy részt veszünk az augusztus 16-ai élőláncon, amely a Nemzetgazdasági Minisztériumot fogja körbefogni. Az esemény célja az, hogy felhívja a figyelmet a magyarországi elszegényedés folyamatára, azon tömegek helyzetére, akik létminimum alatt élnek, s azokéra, akikre hamarosan hasonló sors vár, ha nem teszünk valamit, illetve ha a kormányzó hatalom nem tesz valamit ezzel a huszonhárom éve halogatott problémával.
A mi ügyünk, a minőségi és kiterjedt oktatás ügye két ponton is erősen kötődik ehhez a jelenséghez. Az egyik az elszenvedők perspektívája, a másik pedig a megoldás felé tehető lépések lehetősége.
Két és félszer annyi gyermekes család él szegénységi küszöb alatt, mint gyermektelen. A gyermekeknek több, mint a fele létminimum alatt él. Akinek nincs pénze, az sokkal nehezebben jut tisztességes oktatáshoz, mint akinek van, ugyanis az állami intézmények gyakran hiányosak, a piaci szolgáltatások pedig drágák. Húszezres nyelvvizsgát és hatvanezres nyelvvizsgatanfolyamot kell fizetni , mert az iskolai nyelvoktatás sok helyen elégtelen. Magánórákat kell venni a középiskolai és érettségi felkészítéshez - mert ez kell ahhoz, hogy jó gimnáziumba, szakközépiskolába, utána pedig egyetemre kerüljön az ember. Emellett állandó költséget jelent az utazás az (alkalomadtán más településen lévő) iskolába, tanszereket kell venni - ezekből sokat nem támogat az állam. A tanidőn kívüli foglalkozásokhoz, szakkörökhöz, sportfoglalkozásokhoz szintén gyakran - nem kevés - pénz kell. Számtalan további szempont van (hosszan lehetne még sorolni), ami nagyon megnehezíti, hogy a kevésbé pénzes családok taníttatni tudják gyermekeiket.
Még nehezebben jut el a diák egyetemre, főiskolára (a fontos felvételi pluszpontokhoz és a jól megírt érettségihez ugyanis kell a nyelvvizsga, a különórás felkészítés, feladatlapok gyakoroltatása). Ha mindezek ellenére sikerül bejutnia, akkor össze kell szednie valahonnan a pénzt a (forráskivonás miatt emelkedő) kollégiumi díjhoz, vagy a sorra bezáró kollégiumok miatt a háromszor olyan drága albérleti díjhoz, egyetemi tankönyvekhez, étkezéshez (mindezt lehetőleg úgy, hogy nem adósítja el magát milliókra felnőtt élete elején diákhitellel).