A választások kapcsán két aktivistánk Somló Eszter és Turai Eszter érvel a választásokon való részvételről, pro és kontra oldalról. A demokratikus vitakultúra és a demokrácia minél szélesebb körű eszköztárának fejlesztése a HaHa egyik hosszú távú célja, ezért fontosnak tartjuk, hogy ilyen közéleti kérdésekben is megszólaltassuk a tagjainkat. A cikkek kizárólag a tagok egyéni véleményét tükrözik, nem a Hallgatói Hálózat álláspontját - ebben a kérdésben nem is törekszünk közös álláspont kialakítására, csak vitára szeretnénk sarkallni a blog olvasóit.
Az van, hogy baszottul gyűlölöm az Orbán-kormányt, és nagyon szeretném, ha eltakarodnának.
De nem mindegy, hogy hova takarodnak, és mennyi időre. Nem igazán lelkesít a gondolat, hogy elkergetem őket ellenzékbe 4 évre, azért, hogy aztán 2018-ban ⅘-del jöjjenek vissza - mert ha esetleg most áprilisban győzne a Kormányváltó Demokratikus Ellenzéki Összefogás, akkor kb. ez lenne várható.
És ne is úgy takarodjanak el, hogy itt hagyják nekünk azt a rendszert, ami kétharmados hatalmat adott nekik. Ne úgy takarodjanak el, hogy itt hagyják a nyakunkon azokat az arcokat, akik csak azért nem mindenben utánozzák őket, mert ahhoz túlságosan szerencsétlenek. Azt akarom, hogy hosszú távon eltakarodjon a Fidesz, és ezt úgy látom megvalósíthatónak, ha nem támogatom se az MSZP-t, se semmi olyat, ami alapvető szimbiózisban él a jelenlegi kormánnyal.
Miért vagyok elégedetlen a Fidesszel? Azért, mert nincs beleszólásom a közügyekbe, azért mert tarthatatlan az országban az elszegényedés mértéke, azért mert mániákus rendpártiság uralkodik, azért, mert szarrá lopják magukat a politikusok és az ő barátaik, azért, mert borzasztóan szar az oktatás színvonala stb. ÉS azért, mert jelenleg a Fidesz ezt a helyzetet hol fenntartja, hol tovább rontja.
Amikor azt mondom, hogy nem akarok Fidesz-kormányt, akkor ezt úgy értem, hogy ezeket a dolgokat nem akarom. A Fidesz lényegében nem akkor lesz leváltva, amikor elveszíti a választásokat, hanem akkor, amikor ezek az állapotok számomra elfogadható mértékben javulnak.
Igen, ezen a ponton lehet azt mondani, hogy ami a Fidesz után jön, az mindenképp annyival jobb, hogy megfelel ennek a kritériumnak. Azt gondolom, hogy ez tényleg megítélés kérdése, mindenki maga jelöli ki azt a határt, amin túl már elfogadhatónak tartja az állapotokat.
Számomra az a rendszer, amit jelenleg a Fidesz alternatívájaként kínálnak, egyáltalán nem elfogadható. Ez az ajánlat legjobb indulattal is 2010-es állapotok visszaállítása, a kapitalizmus és a képviseleti demokrácia változatlan formában való megőrzése: a Fidesz tevékenysége ezeknek a viszonyoknak a közvetlen következménye, sok esetben szerves folytatása. (Figyelem! Nem az az állításom, hogy Fidesz=MSZP, hanem az, hogy számomra a 2010 előtti helyzet sem elfogadható azok alapján a szempontok alapján, amikben egyébként az elmúlt 4 év rosszabbul teljesít, mint az előtte lévő 20.)
Vegyük azt a témát, amelyben a Fidesz a legegyértelműbben rontott a korábbi állapotokon: a jogállamiság, amelynek a lényege számomra a demokrácia védelme. Az országgyűlési választások remek illusztrációja annak, hogy mennyire elégtelen a 2010 előtti állapotok visszakövetelése a demokrácia megvalósulása érdekében.
“Menj el szavazni, AZAZ szólj bele a közügyekbe, dönts a sorsodról, mondd el a véleményed, állj ki magadért! Te is vegyél részt A Demokrácia nagy ünnepében, ha ezt nem teszed, akkor saját kezeddel ütöd be Az Utolsó Szeget a Magyar Szabadság koporsójának fedelébe. “
A részvételre buzdító videók, cikkek érvelése (vagy csak szlogenje) mögött az az előfeltevés áll, hogy a 4 évenkénti szavazáson alapszik a demokrácia. Másképp: az a demokrácia, amikor az emberek négyévenként elmennek szavazni.
Ezzel nekem több problémám is van, most ebből 3-at emelek ki, hogy végigolvasható hosszúságú maradjon a poszt:
1.) A véleménynyilvánítás pontatlansága
Sokszor panaszkodnak arra újságírók, értelmiségiek, hogy a hülye emberek nem programok alapján szavaznak, meg nem is tudják, hogy mi van a programban. Ez nyilván így van, de nem csak azért, mert az emberek hülyék (akármit is jelentsen ez), hanem azért, mert teljesen értelmetlen lenne ilyen típusú programok alapján emberek tömegeit összetartani. Hány olyan embert ismersz, akivel az alábbi témák mindegyikében akárcsak nagyjából is egyetértesz: energiapolitika, kisebbségvédelem, tandíj, adókulcsok, segélyezés, sport, bevándorlók, Oroszországhoz fűződő viszonyunk, melegjogok, gyermekvédelem, határon túli magyarság ügye, kultúra finanszírozása, egészségügyi biztosítók. És még 1000 másik téma.
Azok az ideológiák, amelyekre a mai tömegpártok a retorikájukat, arculatukat alapozzák, nem alkalmasak arra, hogy egybehangzó válaszokat adjanak ezekre a kérdésekre, pláne nem úgy, hogy azoknak értelme is legyen. Abból hogy kiválasztok a szavazólapról egy opciót a tizenvalahány közül, abból a legjobb indulatú döntéshozó se tudja visszafejteni, hogy én most a “csomagban szereplő” dolgok közül melyikre, vagy a többi csomag elemei közül melyik ellen szavaztam. A tömegpártokra leadott szavazat kb. annyira hatékony véleménynyilvánítási eszköz, mintha az ember egy pohár müzlivel a szájában próbálja meg elmondani, hogy mit gondol; csak tippelni lehet a konkrét mondanivalóra. Igen, tudom, ez egy csomó országban működik... oh wait. Lehet, hogy bizonyos országokban jobban működik, de a valódi véleménynyilvánítástól ez mindenhol nagyon messze áll.
2.) A beleszólás közvetettsége
A képviseleti rendszer ígérete az, hogy te beküldesz valakiket a parlamentbe, akik ott végrehajtják az akaratodat. Közhely, hogy itt és most nem ez történik, de ez elsősorban nem azért nem valósul meg, mert “rossz embereket” választunk meg. Az egyéni képviselők működése nagyon jól szemlélteti azokat az intézményes akadályokat, amelyek a népakarat megvalósulása előtt állnak. Az egyéni képviselő elődje az a küldött, akit követutasítással küldenek az országgyűlésbe, és ha ő nem akarja azt mondani, amit a közösség üzen, akkor lemond. Ma megszavazzuk a mi egyéni képviselőnknek a kerületünkben induló személyt, aki aztán bemegy a parlamentbe, ahol 1 nagyrészt országos ügyekről van szó, nem a kerületünk közös érdekeiről, 2 a képviselőnket frakciófegyelem köti, konkrétan nem szavazhat semmi másra, mint amiben a pártja megegyezett.
Ha ez az ember a legnagyobb demokrata a földön, akkor sem tudja képviselni a valahanyadik választókerület érdekeit, pláne nem közvetíteni a nemlétező közösség üzenetét. Ez “csak” a leadott szavazatok egyik fele, de a döntések megszületésének folyamata ezer más ponton biztosítja, hogy a választó akarata egyrészt ne derüljön ki, másrészt ne valósuljon meg.
3.) A cselekvés illúziója
Tudom, hogy sokan a demokrácia melletti őszinte elkötelezettség miatt buzdítanak szavazásra. Emellett azt is gondoljuk át, hogy Mesterházy Attila miért mondja ezt:“Oda kell menni a szavazófülkébe, 5 perc bátorságra van szükség (...) be kell húzni azt az X-et a Kormányváltó erők listájára, és akkor egyszerűen (!) április 7-től megszabadulunk a félelemtől és egy új, modern, európai, szabad és igazságos Magyar Köztársaságban fogunk élni!” (https://www.youtube.com/watch?v=Go3-ey-vs1M ). Nem csak azért mondja ezt, mert azt gondolja, hogy a magyar ember egy ostoba fajankó, aki nem bír felfogni ennél bonyolultabb utasítást. Mesterházynak és Orbánnak is az az érdeke, hogy aki elmegy szavazni, az úgy érezze, hogy letudta az állampolgári kötelességét, és utána kussoljon.
Ha a legeslegjobb helyre húzod az x-et, akkor is csak a közös “döntés” sokmilliomodát tetted ki. Annak a döntésnek, amelynek a relevanciáját az 1-es és 2-es pont jellemzi. A te x-ed egy abból a sokmillió x-ből, amely alapján semmit nem tudunk meg arról, hogy mit akarnak az emberek, viszont ha tudnánk is, akkor se valósulna meg. De azért elárulod a demokráciát, ha nem szavazol...
Én azt mondom, hogy ha valakinek az a meggyőződése, hogy megérné, ha visszajönne az MSZP, vagy úgy gondolja, hogy az LMP vagy a Jobbik vagy bárki más érdemes az ő támogatására, az menjen el szavazni. De ne gondolja azt, hogy többet tett a demokráciáért, mintha átutalt volna az adott párt számlájára párezer forintot, vagy szórólapozott volna fél órát.
A jelenlegi állapotból ahhoz a demokráciához, ami a nép tényleges hatalmát, a beleszólás valódi lehetőségét jelenti, egy hosszú és iszonyatosan nehéz út vezet, mivel ilyen még sosem volt Magyarországon (az, hogy hol és mennyiben van ehhez hasonló, és hogy ez hogyan néz ki, az több külön posztot érdemelne).
Ehhez nem 5 perc bátorságra van szükség, hanem több éves, vagy évtizedes harcra.
Menj el szavazni, vagy maradj otthon, ahogy jónak látod. Ettől teljesen függetlenül pedig keress új eszközöket és végre ténylegesen szólj bele a közügyekbe!
Egyébként, aki mindezzel egyetért, de azt gondolja, hogy inkább az MSZP ellen szeretne harcolni a demokráciáért, annak üzenem, hogy a társadalomtudomány jelenlegi állása (értsd: közvélemény kutatások+választási rendszer) szerint kormányváltásra nincs esély, a kétharmad elkerülésére is alig, úgyhogy az MSZP számára a kérdés inkább az, hogy hány képviselői fizetést fognak kapni április 7-től. Szerintem ez nem éri meg azt, hogy az ember egy olyan intézményt támogasson és legitimáljon, aminek a működésében nem hisz.
Turai Eszter
A pro oldalról Somló Eszter érvel az alábbi linken:
http://hallgatoihalozat.blog.hu/2014/03/29/a_demokracia_egy_x-szel_kezdodik
A választások kapcsán két aktivistánk Somló Eszter és Turai Eszter érvel a választásokon való részvételről, pro és kontra oldalról. A demokratikus vitakultúra és a demokrácia minél szélesebb körű eszköztárának fejlesztése a HaHa egyik hosszú távú célja, ezért fontosnak tartjuk, hogy ilyen közéleti kérdésekben is megszólaltassuk a tagjainkat. A cikkek kizárólag a tagok egyéni véleményét tükrözik, nem a Hallgatói Hálózat álláspontját - ebben a kérdésben nem is törekszünk közös álláspont kialakítására, csak vitára szeretnénk sarkallni a blog olvasóit.
