Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezõt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

Aki figyelt magyarórán, emlékezhet a tanító bácsi/néni tanulságos leckéjére, miszerint Ady Endre közéleti tevékenységében, újságírásában, költészetében azért kritizálta erősen a magyarokat és Magyarországot, mert nagyon szerette a hazáját.

Micsoda baromság.

Országunk politikájának és közbeszédének valahogyan mindig is része volt saját magunk lenézése, vagy egyenesen utálata, mely mindig „a nyugathoz”, Nyugat-Európához viszonyítja „kicsiny hazánkat”. Ez a pártnyilatkozattól az országos lapban megjelenő könnyed glosszán keresztül a melós sóhajáig terjedően, általánosan jelen van. Persze ennek is vannak tájszólásai.