Kis színes a magyar orvostársadalomról.
Múltkor három frissen végzett orvosismerősömmel borozgattam a Ferenciek terénél, két pohár között szóba jött az egyetem, a kezdődő felnőtt élet, a kórházak állapota, az egészségügyi ellátás és persze fárasztó munkakeresés.Többször hallottuk már, hogy Magyarországon orvos-, természettudós- és mérnökhiány van, ezért támogatni kell ezeket a képzéseket. Támogatni valóban kellene (mondjuk szerintem nem csak x képzést, hanem a komplett felsőoktatást), de a tendenciák ennek éppen az ellenkezőjét mutatják. A BME szép megszorításokkal kezdheti a következő félévet, a vidéki egyetemek helyzetéről nem is beszélve. A kezdő mérnökök és az orvosok sem látják ezt a fene nagy támogatást, sem a betöltendő munkahelyek ezreit.
Megtudtam, hogy a Semmelweis Egyetemen lassan diplomanyomtatásra se futja, hiszen az egyetem kb. 400 frissen végzett hallgatója nem kapta meg a diplomáját, két hete a diplomaosztón a Hippokratészi eskü letétele után volt professzoraiktól egy meleg kézfogást kaptak. A papírt a TO a jövő héten - talán - kiadja.
Hat év tanulás után sem jár sok pihenés, hiszen a rezidenshelyekért nagyban folyik a verseny, akinek már biztos helye van az nem meglepő módon valakinek a valakije. “A tanulmányi eredményem senkit nem érdekel, pedig keményen végigtanultam ezt a hat évet. Most nem tudom eldönteni, hogy megérte-e.” - panaszolta egyikük. Első körben mindhárman budapesti kórházakban kerestek állást, de a hírek alapján más városokban se jobb a helyzet, a legtöbb helyet már betöltötte valamelyik főorvos fia/lánya/unokája - avagy nagyban folyik a rezidensmutyi. A kórházak több orvost is felvennének, de az a helyzet, hogy “igazából nem orvoshiány van, csak pénzhiány. Azért nincs elég orvos és ápoló, mert a kórházak nem tudják őket megfizetni. Nem csoda, hogy a legtöbben külföldre mennének.” Az augusztust mindhárman ingyenmunkával fogják tölteni, hiszen egy helyre öt jelentkező akad minden osztályon, szeptemberben a főorvos fogja eldönteni kit vesz fel, a többiek mehetnek amerre látnak.
Szóval ilyen ez a kis magyar valóság. Kinyomtatlan diplomák, a kórházaknak nincs pénze orvosokat felvenni, az épületek mállanak, a sürgősségin átlagosan hat órát kell várni, hogy ellássanak, ágyból sosem volt elég, a hálapénz elvárás.
Tóth Fruzsina Márta
