Állítólag politikai pártok uszítanak minket. Állítólag átláthatatlan mozgató erők vesznek rá, hogy bizonyos dolgokat elkövessünk. És a legjobb: állítólag pénzt is kapunk érte! Akik előszeretettel rágalmaznak, azok szerint voltam már cionista, hazaáruló, jobbikos, MSZP-s, és még sorolhatnám. Van az a fajta szűklátókörűség, ami dühít, amitől tehetetlennek érzem magam, de rájöttem, hogy a valós idejű történelemhamisítás ellen csak egy módon tudok tenni: ha elmesélem az igazságot. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.
Hétköznapi egyetemisták vagyunk, akik megállíthatatlanul harcolnak, de korántsem tökéletesek. Előfordul, hogy sál nélkül rohangálunk az utcán, aztán egy hétig lázasan, köhögve tesszük ugyanezt, véletlenül fordítva fújjuk fel a Z betűt a molinónkra, vagy úgy indulunk útnak, hogy a 8 darab elemből csak 7 működik a megafonban. De az összes hibánk ellenére egy dolgot senki nem vitathat el tőlünk: a függetlenségünket. Ezért vállalkoztam arra, hogy most egy hétköznapi egyetemista szemszögéből meséljem el azt, amiről már olyan sokféle mendemondát hallhattunk: hogy ,,hogyan készült” a forradalom.
