Kováts Gergely, a Budapesti Corvinus Egyetem felsőoktatás-kutatója
A finanszírozáson és a keretszámok meghatározásán keresztül az állam eddig is beleszólt az egyetemek működésébe, a kancellári rendszer azonban lehetőséget teremthet arra, hogy a kormány kinevezettje felülírja a szenátusok döntését, véli Kováts Gergely. A Corvinus tanársegéde szerint a finanszírozási elvekben sem a minőségi, sem a hatékonysági szempont nem látható tisztán.
Hallgatói Hálózat: A főiskolákon, egyetemeken jelenleg is vannak gazdasági igazgatók. A kancellári rendszer bevezetése milyen változásokat hozhat?
Kováts Gergely: Őszintén szólva nem sokat tudok arról, hogy mi a kancellár rendszer, erről semmilyen jogszabálytervezet nem jelent meg, nem világos, mit ért alatta a kormányzat. Leggyakrabban talán a német rendszerre szoktak hivatkozni. A német tartományok ugyanakkor egy ideje önállóan alakítják felsőoktatási politikájukat, és azokban a tartományokban, ahol utánanéztem, az intézmények vagy maguk nevezik ki a kancellárokat (pl Brandenburg), vagy maguk választják a tartományi kormányzat jóváhagyásával (pl. Bajorország). A kancellárok felelőssége az intézményi költségvetés, de e tekintetben is ingadozó gyakorlattal lehet találkozni. Bajorországban például költségvetési ügyekben a kancellárt nem kötik a felettesek vagy felettes szervek utasításai, máshol viszont nincs ilyen kitétel Ezek az általános szabályok persze sokféle tényleges gyakorlatot takarhatnak. Összességében a német példából nem tudom egyértelműen levezetni, hogy mit szeretnének Magyarországon. Inkább híresztelésekkel, találgatásokkal találkozom. Az egyik híresztelés az, hogy a kancellár gazdasági, pénzügyi okokra hivatkozva számos kérdésben vétót gyakorolhat, ennélfogva beleszólhat az intézmények szakmai működésébe, hiszen akár bizonyos oktatók kinevezését, előléptetését is megtagadhatja. A vétó talán nem elképzelhetetlen az említett bajor gyakorlatban, ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy 2011-ben Németország a GDP 1,2%-át fordította a felsőoktatásra, és ott nem történt nagyarányú forráskivonás a felsőoktatásból, azaz a kancellárok költségvetési felelőssége is igencsak más kontextusban érvényesül.
Fontos látni, hogy – a korábbi évektől eltérően – a kormányzat jelenleg is számos egyetemi pozícióba nevez ki embereket: a gazdasági igazgató, a költségvetési főfelügyelő, a belső ellenőr és jelenleg félig-meddig még a rektor is külső kinevezésű személy. A kancellár rendszer annyival hozhat többet, hogy olyan kérdésekben is vétójogot kaphat a kormány kinevezettje, ahol korábban ez nem volt jellemző. De ezt igazából még sehol nem láttam leírva. Számomra az is dilemma, hogy mi lesz a kancellár és a gazdasági főigazgató viszonya, és mit szólnak majd a miniszter által kinevezett gazdasági főigazgatók, ha melléjük (föléjük?, helyükbe?) kancellárokat tesznek.
