"Hol van a Hallgatói Hálózat, amikor jön az árvíz?" - ömlött a fröcsögés fideszes bértrollnokokból és rajongóikból az árvíz első napjaiban. Mi nem értünk rá válaszolni, mert a gátakon voltunk. Most viszont itt olvashatjátok több kishal élményeit a homokzsákok rengetegéből.
***
Mindent megteszünk, de elég lesz-e?
- Na most akkor hány lapáttal kell pakolni? - kérdezi az egyik önkéntes félig suttogva a közelében levőktől. - Nem tudom. Nekem 3-at mondtak.- Nekem 4-et! -hangzik másfelől. Na és "pupossan", vagy csapottan? Egyáltalán mennyi az annyi?
- Főnök Úr! - szól oda az egyik tetőtől talpig kantáros gumiruhába bújt szakemberhez - Mondja már meg legyen szíves, hány lapáttal rakjak a zsákba?
- Mutassa azt a lapátot! No, azzal nyugodtan mehet 4 is!
Szorgosan dolgozik mindenki ,ahogy egy pillanatra körbetekintek. A fiatal fiú a fekete nagy Magyarország pólóban és dorkóban a cigányember mellett ugyanolyan lendülettel lapátol. Nem számítanak a különbségek. Egymást segítve ugyanazért a célért küzdünk. Cipzár alakzatba állva serényen adogatjuk a zsákokat - ki kesztyűben, ki anélkül - , hogy eljuttassuk a töltés lábánál állókhoz, akik már a térdig érő vízben pakolnak. Itt nincs annyi bobcat, mint a Margitszigeten - jegyzem meg magamban.
- Kin van gumicsizma? - zökkent ki gondolataimból a monoton munka mellett az egyik katasztrófavédelmis. Rögtön haptákba is vágom magam, és már lendül is a kezem, jelentkezem, mint régen az iskolában.
- Négy emberre lenne szükségem, akin van gumicsizma - hangzik tovább, majd rám pillant - Nők nem.
