A választások kapcsán két aktivistánk Somló Eszter és Turai Eszter érvel a választásokon való részvételről, pro és kontra oldalról. A demokratikus vitakultúra és a demokrácia minél szélesebb körű eszköztárának fejlesztése a HaHa egyik hosszú távú célja, ezért fontosnak tartjuk, hogy ilyen közéleti kérdésekben is megszólaltassuk a tagjainkat. A cikkek kizárólag a tagok egyéni véleményét tükrözik, nem a Hallgatói Hálózat álláspontját - ebben a kérdésben nem is törekszünk közös álláspont kialakítására, csak vitára szeretnénk sarkallni a blog olvasóit.
Sokat gondolkodtam azon, érdemes-e idén elmenni szavazni. A választás eredménye gyakorlatilag eldőlt, a legerősebb ellenzéki párttól leginkább hányni lenne kedvem… akkor meg minek? Ugyanakkor kötelességemnek érzem elmenni, mint aktív állampolgár, mint olyan ember, aki változást akar. Nem lesz valódi változás? Lehet. De ha nem szavazunk, erre hivatkozva, akkor biztosan nem lesz. Ha nem szavazunk, azzal nem azt mondjuk, jelenleg nincs olyan párt, aki mellé jó szívvel voksolnánk, hanem azt, hogy nem érdekel, mi lesz, döntse el helyettem, a fejem fölött, aki szavaz.
A demokráciának akkor van értelme, ha élünk vele. Hallgatás, beleegyezés. Aki nem megy el szavazni, magára vessen, ha olyasmi történik az országával, amit nem akart. Ne higgyük, hogy a demokrácia kimerül annyiban, hogy négy évente ikszelünk egyet, de aki még ennyit sem tesz, az meg is érdemli, hogy éppúgy, ahogy a szavazásnál, úgy az ország más ügyeiben is a feje fölött döntsenek. Minden nem leadott szavazattal kevesebb a demokrácia és több az önkény. Ha tényleg nincs olyan párt, amivel az ember legalább nagyjából azonosulni tudna, még érvénytelenül szavazni is jobb, mint otthon maradni. Az legalább mond valamit, azt, hogy ezen a listán nincs olyan, aki mellé voksolnék, de eljöttem, kifejeztem a véleményemet. De ha otthon maradunk azzal csak azt a passzív, belenyugvó mentalitást erősítjük, ami miatt már évtizedek óta azt tesznek velünk a hatalom gyakorlói, amit akarnak. Ha hagyjuk, így is marad. Menjünk el szavazni, de ez kevés, emeljük fel a hangunkat, ha elégedetlenek vagyunk. Ha csöndben tűrünk, soha nem fog változni semmi. A változás rajtunk múlik, alakítsuk olyanná ezt az országot, amilyennek mi szeretnénk. Ezért persze tenni kell, otthonról nem fog menni. Álljunk fel a fotelból és tegyünk ezért az országért valamit. Ne csak április hatodikán, hanem mindig, amikor úgy érezzük, az elvileg minket képviselő politikusok nem a mi érdekünkben cselekszenek. Hallassuk a véleményünket, hiszen ezt jogunk van megtenni. Nem csak négy évente, mindig.
Somló Eszter
A kontra oldal érvei: http://hallgatoihalozat.blog.hu/2014/03/29/er_otthon_maradni_aprilis_6-an
