„(...) volt, hogy agresszív szélsőjobboldaliként éltem meg magyarságomat és volt, hogy tökéletes közönnyel fordítottam neki hátat”

Amíg szerdán a büszke nemzet felvonult vagy épp saját maga ellen tiltakozott, a polgárpukkasztók pedig birkajelmezben polgárpukkasztottak, én kicsit sem magasztos hangulatban stíröltem a csőtörés gyanúval diagnosztizált fürdőszobámat, hátha szemmel veréssel el tudom űzni a rozsdát.

Két vízóra csekkolás között elolvastam a többiek nemzeti identitásáról szóló blogposztját, hátha felbuzog bennem a nagy magyar öntudat, de egészen más jutott eszembe. Anna és Eszter is megemlítette, hogy 2002-ben a Fidesz kisajátította a kokárdát. 2002-ben? Basszus, nyolc éves voltam akkor, azt gondolná az ember, hogy meglehetőst távol a politikától, de bizony egy debreceni általános iskola második osztályába is beszivárgott az akkori kampányidőszak. Emlékszem az előttem ülő lányok beszélgetésére:

-          Te kire fogsz szavazni?
-          Én mszp-s vagyok, mert a nagymamám is mszp-s.
-          Tudod, én fideszes leszek.
-          Ó, akkor nem lehetünk többet padtársak.

„Európa jelenti azt a közeget, ahol minden magyar állampolgár megélheti a magyarságát – mivel pontosan kontinensünk legszebb és legmélyebb hagyományai biztosítják azt, hogy mindezt kényszerítő erők nélkül, önkéntesen és szabadon tudjuk megtenni. Számomra tehát a magyarság egyet jelent az egyenlőséggel, a szabadsággal, az emberi élet tiszteletével, a demokráciával, mindenféle zsarnokság zsigeri elutasításával.”

„Hamár olyan elégedetlen mindenki a fiatalokkal – hiszen politikailag passzívak és különben is, kivándorolnak az országból – esetleg nem ártana megkérdezni őket, hogy ők min keresztül kötődnek ehhez a nemzethez, miben élik meg a magyarságukat. Mert ugye az ember akkor hajlamos részt venni a közös ügyekben és akkor érez felelősséget, ha valamennyire érintve érzi magát a témában.”

„Addig fogok ittmaradni, amíg minden tőlem telhetőt meg nem tettem az országért. szeretném megköszönni a Fidesznek és az őt hatalomra juttató kormányoknak, hogy visszaadták nekem a nemzettudatot és öntudatos hazafit faragtak belőlem!” :)

Véleményes poszt a diákhitelről. Ha vitatkoznál vele, tedd meg kommentben, a szerző is ott fog ólálkodni! Ha részletesebben is kifejtenéd az ellenvéleményed, küldd el az írást, és közzétesszük.

A diákhitel 2 az az intézkedés mellyel a kormány a jelenlegi adófizetők válláról a későbbiekére teszi a magyar felsőoktatás finanszírozásának terhét és ezzel egy olyan felelősséget hárít el magáról amelyet eddig minden jövőbe tekintő ember szíves-örömest vállalt.

A kormány ezt a lépését a gazdasági válság máig tartó hatásával indokolja, amit csak nem-megszorításokkal képes kezelni. Ezek az intézkedések a társadalom több rétegében is feszültséghez vezetnek de a felsőoktatás tönkretétele mindenki kárára válik. A világ úszik a szabadon befektethető pénzben, ami viszont napjainkban nagyon hiányzik a pénzvilágból az a minőségi fedezet és a hitelminősítők szerint a magyar állam ígérete egyre kevésbé ilyen. A kormány a diákhitel 2-vel generációnk jövőjét csapja zaciba mert gazdaságpolitikai bénázásai hiteltelenné, hitelképtelenné tették. Csupán látszatintézkedés erre úgy reagálni, hogy a kilencvenes évek kölykei oktatásának árát kihúzzák a költségvetés kiadási oldaláról. Teszik ezt egyetlen céllal, hogy a statisztikák fényesebb képet mutassanak hanyag munkájukról, hiszen az állam nem több polgárai összességénél, egy hitel akkor is a mi terhünk ha azt államadósságnak vagy diákhitelnek hívják. Egy 20 éves futamidőre felvett kölcsön jobban érint egy két év múlva születű csecsemőt mint a négy évre megválasztott politikusokat.