„Addig fogok ittmaradni, amíg minden tőlem telhetőt meg nem tettem az országért. szeretném megköszönni a Fidesznek és az őt hatalomra juttató kormányoknak, hogy visszaadták nekem a nemzettudatot és öntudatos hazafit faragtak belőlem!” :)
Mint köztudott, mi, a Hallgatói Hálózat Soros és Bajnai által fizetett aktivistái véres verejtékünket áldozzuk azért, hogy végre elhúzhassunk ebből a kurva országból, valamint kultúránkat és nemzetünket kiszolgáltassuk az izraeli karvalytőkének, hogy végre eltüntessük a népek térképéről ezt a nyamvadt embertömeget, ami körülvesz minket.
Azonban vagyunk egy páran, akik ezt nem hisszük el magunkról a Magyar Nemzetnek. Feltűnt nekünk, hogy sokak nem látják, hogyan lehetünk egyszerre magyarok és HaHások, és arra jutottunk, hogy eddig gyakorlatilag nem volt szó arról, hogyan kötődünk ehhez a néphez, ehhez a kultúrához. Úgyhogy most az 1956-os forradalom évfordulóján úgy gondoltuk, néhányan összeszedjük a gondolatainkat, és megfogalmazzuk, mit jelent számunkra magyarnak lenni. Mától naponta egy-két posztban írunk erről. És ne feledjétek: nem véletlen hogy még itt vagyunk, nem pedig valahol Nyugat-Európában süttetjük a hasunkat (például az Északi-tenger valamelyik festői kikötővárosának kellemes, vasbeton fövenyén).
Első rész.Néhány éve, mikor meghallottam ezeket a szavakat: magyarság, nemzet, a Fidesz jutott eszembe, esetleg a Jobbik. Az ún. jobboldal nagy erőkkel igyekezett kisajátítani és saját érdekei számára prostituálni ezeket a fogalmakat, az ún. baloldal pedig készségesen vagy vonakodva, de lemondott róluk. Jó példa erre a kokárda, amit a Fidesz a 2002-es választások kapcsán tett a saját választási jelképévé. Ezt szomorúan fogadtam, de belenyugodtam – évekig nem hordtam, mert azt „a fideszesek” hordták. A hazaszeretet számomra a közvetlen lakókörnyezetemre, Budapestre, illetve a Balatonra redukálódott.
Bármennyire szánalmasnak tartom, hogy anno a nemzeti érzést elvehette tőlem néhány párt, mégis logikus, hogy ugyanezen az úton szereztem vissza: a Fidesz 2010-es kormányrakerülése által. Amióta hetente többször felb*szom magam egy-egy törvényjavaslaton, amióta a szemem láttára építik le az egyetemet, ahova járok, amióta a miniszterelnök olyan dolgokkal égeti az országomat, mint például az azeri gyilkos kiadatása, amióta a szüleimnek elvették a magánnyugdíjpénztári megtakarításait, amióta az ÉN nevemben kiadott Alaptörvény vállalhatatlan idiótaságokkal van tele – azóta tudom, hogy mit jelent számomra a hazaszeretet – azt a dühöt, amit akkor érzek, mikor látom, hogy mi történik ezzel az országgal. Miért csak most? A korábbi kormányok is szétlopták az agyukat A MI adónkból, ők is csak a saját érdeküket nézték. Az valószínűleg nem volt elég látványosan antidemokratikus és megalázó ahhoz, hogy felrázzon engem.
A hazaszeretet számomra civil aktivitás, a rendszer elleni tiltakozás, lázadás. Egy darabig még biztosan nem fogok külföldre menni, ugyanis itt van dolgom. Addig fogok ittmaradni, amíg minden tőlem telhetőt meg nem tettem az országért. Így lehet a hallgatói szerződés elleni tüntetés hazafias cselekedet. Mivel nem akarok innen elmenni, számomra a hallgatói szerződés aláírása nem jelentett problémát. Azért küzdök ellene mégis, mert elüldözi az érettségizett fiatalokat, miközben azt az illúziót kelti, hogy az elvándorlás egyébként súlyos problémája megoldódott.
Volt pár év, amikor a Milla még nem kurvult el, és a nagy civil tüntetéseken meg tudtam élni a nemzeti ünnepeket. Ezek a napok most újra a pártpolitikai csatározásokról szólnak. Ennek megfelelően október 23-a apropóján szeretném megköszönni a Fidesznek és az őt hatalomra juttató kormányoknak, hogy visszaadták nekem a nemzettudatot és öntudatos hazafit faragtak belőlem! :)
Turai Eszter
