Rövid beszámoló a május 6-án megtartott Demokrácia az iskolapadban c. szabadegyetemről

„Egy nem demokratikus társadalomban demokratikus iskoláról beszélni paradoxon.”  Számomra ez volt a május 6-i délután legmeghatározóbb mondata. Hiszen valóban fölösleges addig egy igazi demokratikus alapokon nyugvó iskoláról (oktatási rendszerről?) beszélni, amíg a társadalmunk valahogy egész máshogyan szerveződik. Ha belegondolok, tényleg furcsa lenne az egyenlőségen alapuló oktatás nagy, barna iskolakapujából visszalépni egy olyan rendszerbe, ahol valódi beleszólásunk a dolgokba igencsak korlátozott. Ugyanakkor minden ilyen kezdeményezés, minden olyan iskola, ahol egy módszer is eltér a jól megszokott, konzervatív tanóráktól, már haladásnak számít. Lehet, hogy később az oktatás lesz a példa a társadalmi rendszer megváltoztatására?

A másik számomra jelentős megjegyzés sokkal inkább egyénközpontú, mint az előbbi. Lényege, hogy a gyermekkel el kell hitetni, meg kell értetni, hogy fontos. Hogy nem csak egy a több ezer kisdiák közül, akik a tanár keze alatt megfordultak. Ő is része az osztálynak, része az iskolának, része a nagy egésznek, amiben ő van és tanul. Hiszen, hogyha érzi, hogy fontos, hogyha érzi, hogy vele, mint egyénnel törődnek, akkor ő is jobban szeret majd iskolában lenni. És ez annyi pozitívumot hoz magával, amiket felsorolni szinte lehetetlen. Azért megemlítenék egy-két dolgot: határozottan jobban fog teljesíteni (magához és nem másokhoz képest!), hogyha szeret jelen lenni az órákon. Az a rengeteg energia, ami arra megy, hogy a tanár rávegye a tanulót arra, hogy csináljon meg valamit, valami másra lesz majd használható, hiszen nem kényszerből, hanem élvezetből fog folyni a munka. És folytathatnám a sort még tengernyi előnnyel.

Nekem nagyon nagy élmény volt hallgatni az előadókat és utána a más és más szempontok megnyilvánulásait a hozzászólásokban. Érdekes volt, hogy az előadók, ahányan jöttek, annyi különböző aspektusát mutatták be annak a munkának, amit nap mint nap végeznek. A legizgalmasabb talán az iskolából kimaradozó, súlyos problémákkal küszködő és a felső tízezerbe tartozó szülők gyermekeinek összehasonlítása volt. Hogy talán még sincs akkora különbség közöttük, hiszen egyikőjük sem szólhat bele abba, ami az iskolában velük történik. Kellemes, kötetlen, családias, de nagy létszámú eszmecsere résztvevője voltam én is és utólag is sok mindennel kapcsolatban késztetett gondolkodásra ez a hétfő délután.

Üllei Kovács Zsuzsanna

A teljes előadás letölthető az alábbi linken (a gombbal meg itt helyben lejátszható):
A "Demokrácia az iskolapadban" felvétele az EPER Szabad Egyetemi Rádió honlapján.