Elkészültek a február 15-i Utolsó Nyílt Nap plakátjai, szórólapjai, matricái. Rajtatok is múlik, hány emberhez tudjuk eljuttatni a tüntetés hírét, hogy mennyien mutatjuk meg, hogy ne baszakodjanak a jövőnkkel. Segíts terjeszteni!

Péntek este 6-tól a Frisco Caféban (Mátyás utca 11, a Ráday és a Lónyai utcák között, a Kálvin térnél) elérhetőek lesznek a szóróanyagok. Vigyél belőle a sulidba, egyetemedre, kedvenc szórakozóhelyedre, bárhová, ahol sokan látják! Osztogasd! Terjeszd az esemény hírét, hiszen a jövőd rajtad is múlik!

Azzal is tudsz segíteni, ha meghívod barátaidat a facebook-on, vagy ha otthon, irodában, suliban nyomtatsz szóróanyagokat. Nagy felbontású szórólapokat és plakátokat is feltöltöttük a facebook-ra, fekete fehérben is.

Pénzzel is tudod segíteni a felvonulás technikai részét, a szóróanyagokba tett zsebpénzt. Sok kicsi sokra megy alapon gyűjtünk egy bankszámlán és Paypalon, infók itt.

Mit tehetsz még? Beszélgess! Beszélj azokkal, akik nem hisznek benne, hogy kiállásukkal elérhetnek bármit. Győzd meg őket, hogy a dolgoknak az a menete, hogy leülnek, kérdeznek és ha nem egyezel bele, nem erőszakolnak rád valamit, amit nem akarsz. Mondd el nekik, hogy nem csak nekik fáj a bachelor vagy master felvétlinél, ami történik, hanem a következő generációk, az ország jövőjét nyírja ki a kormány. Mondd el nekik, hogy semmilyen munkaerő-piaci igény nem támasztja alá a keretszámok drasztikus megvágását, az egyetemek ellehetetlenítését.

Mi tudjuk, hogy egy jobb felsőoktatásra van szükség, de annak nem ez a módja. Vajon az ismerőseid is tudják ezt?

És oszd meg a videóinkat:

Készítettünk egy kampányvideót a február 15-i tüntetésre. Oszd meg te is!

http://youtu.be/bp0VB6P7tWs

A Hallgatói Hálózat tüntetése a felsőoktatás szétrombolása és a drasztikus keretszám-csökkentés ellen.

***
Időpont: Február 15.

Gyülekező: 15:00-tól ELTE Lágymányosi kampusz északi bejárata

Felvonulás 15:30-kor indul a Műegyetem rakparton és a Szabadság hídon keresztül a Fővám térre.

**

A kormány olyan felsőoktatási törvényt hozott, amellyel elveszi a következő generációk és az ország jövőjét. A keretszámok indokolatlan és drasztikus csökkentése, a több százezer forintos tandíj és a cserébe adott, fiatalkori eladósodást eredményező Diákhitel 2 rendszere nem oldja meg a felsőoktatás hibáit. A röghöz kötés nem válasz az elvándorlásra, helyette jobb kilátásokat kéne teremteni.

Nem lesznek értékesebbek azok a diplomák, amelyeket rosszabb eredményekkel, de több pénzből szereznek meg. A közgazdász, jogász, társadalomtudományi és bölcsész képzések megtizedelése, a mérnöki szakok csökkentése nem tükrözik a munkaerőpiac igényeit, ellenben megszüntetik a lehetőségét annak, hogy a fiatalok azt tanulják, amit szeretnének, és azt, hogy olyan új értelmisége legyen az országnak, amelyik felfedezheti a mostani vezetők hibáit.

A kormány megszegte saját szabályait: nem tájékoztatták a most végzős gimnazistákat arról, hogy kukába dobhatják az áttanult éveiket, a terveiket, az álmaikat. Nincs joguk elvenni a következő generáció álmait! Nem tehetik egyik napról a másikra tönkre az egyetemeket, az ott dolgozók állását veszélyeztetve!

A Hallgatói Hálózat nem akarja, hogy a kormány elvegye a következő generációk jövőjét! Nem akarjuk, hogy az ország legjobbjai kényszerüljenek külföldön tanulni a hozzá nem értő politikusok elképesztő ötletei miatt! Nem kérünk a kioktatásból, hanem jobb felsőoktatást szeretnénk! A kormány viszont még azt is szétveri, ami van.

A Hallgatói Hálózat megunta az elmúlt évek semmibe vezető tüntetéseit. Mi azt szeretnénk, ha a fiatal generációk tennének a saját jövőjükért, mert a jövőjük csak az ő kezükben van. Most egy olyan nyílt napra hívunk mindenkit, melyen végigjárjuk azokat az egyetemeket, amikre valószínűleg már nem fogunk bekerülni. Ez a tüntetés más lesz, mint a többi.

Legyél aktív részese a tüntetésnek! Tervezz plakátokat, beszélgess ismerőseiddel, hívd el a barátaidat! Szervezd meg a saját hálózatodat! Ne félj kiereszteni a hangodat!

/Szeretnénk felhívni mindenki figyelmét, hogy az esemény hírét bárki terjesztheti, de a pártok és szervezeteik logóit, átpolitizált jelképeket nem várunk szívesen, a szervezők felszólítanak mindenkit, hogy ezeket hagyják otthon.
Ez egy diáktüntetés. Ebből következően minden generációt szívesen várunk, de leginkább a gimnazistákat és az érintett, illetve szolidáris egyetemistákat. /

A Milla alternatív elnökválasztási kampányában a Hallgatói Hálózat az önmagáért kiálló fiatalokat jelöli vezetőnek. Szavazni azért tudtok az üzenetet tolmácsoló Kóbor Andira és Walter Ricsire a facebook-on.

Mint valószínűleg sokan tudjátok, a Hallgatói Hálózat önszerveződő diákok érdekérvényesítő szervezete. Ez azt jelenti, hogy nincs mögöttünk sem párt, sem más szervezet, nem támogatnak minket külföldről és belföldről sem, nem dolgozunk egyetemeknek. A célunk az, hogy a mostani és leendő egyetemisták kiálljanak a saját érdekeikért, mert más nem fogja megtenni helyettük. Ezért szervezzük a február 15-i Utolsó Nyílt Napot is, ahol a kormány jövőnket sújtó intézkedései ellen fogunk tiltakozni és ahová eddig több ezren jeleztétek részvételeteket.

Szerintünk a legjobb tiltakozási forma az, ha egy sosem látott, egyetemistákból és gimnazistákból álló tömeg hangosan harcol az érdekeiért, de ennek vannak anyagi vonzatai is. Plakátokat, matricákat, szórólapokat kell nyomtatni, hogy minél több emberhez eljusson az esemény híre. Nem lesz led falunk, nem lesz óriási színpad, sem díszletek, de szükség van technikára, hogy könnyen lemenjen az esemény. A szervezőink a szabadidejükben dolgoznak az ügyért és szeretnénk, ha mindenki így tenne.

Tudjuk, hogy ebben az időben sok mindenre nincs pénz, de ha egy kicsivel is támogatni tudjátok az eseményt, azt nagyon megköszönjük. Sok kicsi sokra megy, és ha a sok kis hal összeáll, akkor együtt lenyelhetjük a nagy halat.

Számlaszámunk: 16200216-00196097 (Magnet Bank)

Paypalon is tudsz minket támogatni:

A tüntetés után természetesen ugyanitt részletes költségvetéssel számolunk be az eseményről és ha több pénz gyűlik össze, mint amire szükség van, azt további hallgatói akciókra fogjuk fordítani.

Hamarosan itt a blogon és a facebook-on is fent lesznek az esemény szóróanyagai, amelyek között olyat is találtok majd, amit könnyen tudtok otthon nyomtatni akár sima papírra, akár matricára.

(Elsősorban magánszemélyek adományait várjuk, pártok felajánlásait visszautaljuk.)

Ebben a posztban megosztom veletek, hogy én hogyan éltem át belülről, szervezőként az „Occupy Educatio” fedőnevű akciónkat, hátha ti is kedvet kaptok hasonló szervezéséhez. Egyáltalán nem bonyolult.

Két napunk volt megszervezni. Mindenképpen célunk volt, hogy ne csak mi, hallgatók vegyünk részt az akcióban, hanem végzősök is csatlakozzanak, akikkel a legjobban kiszúrtak. Ez volt az egyik legnehezebb pontja a szervezésnek, hiszen felsőbb éves egyetemistákként kevés kapcsolatunk van már gimisekkel. De szerencsére hamar találtunk nagyon dühös, nagyon lelkes érettségizőket, akik örömmel csatlakoztak.
Meglepően hatalmas tömeg fogadott minket az Educatio-n, ami engem nagyon megijesztett. Az aréna tömve volt emberekkel, a színpad túl nagy, a hangosítás túl jó. A végleges forgatókönyvet pedig a helyszínen találtuk ki. Dux Lászlót vártuk fél11-re, ehelyett Princzinger Pétert kaptuk 11-kor, a csúszás elég jól jött, 11-re sikerült kicsit megnyugodni. Leültünk a nézőtérre két nagyobb csoportban. Valahogy senkinek nem tűnt fel, hogy mindenkinél valami papír van, hogy az emberek mind ismerik egymást, szervezkednek és izgatottan (!) várják az Oktatási Hivatal elnökét.
Nekem végig gyomorgörcsöm volt. Soha nem csináltam még ilyet, ahogy a többiek sem. Nem tudtuk, mit fognak velünk csinálni, félbeszakítanak-e, közbelépnek-e a biztonságiak, elkezdi-e a beszédét a faszi és elnyomja-e a hangunkat. Vagy csatlakozik hozzánk a tömeg és egyáltalán nem lesz beszéd? Nem tudtuk, mire számítsunk, hogyan fogadják majd. Csak azt tudtuk, hogy meg kell csinálnunk, mert már muszáj valamit csinálni. És amikor Zsolt bekiabált, hogy „MOST!”, és amikor az első emberünk elkezdte kiáltani a szöveget, onnantól minden rendben volt. Csodálatos érzés volt belekiabálni a kamerákba, hogy „Miért a jövő generációit büntetik a saját hibáikért?”. Csodálatos érzés volt nyilvánosan felelősségre vonni azokat, akik annyi rombolást okoztak. És a saját haragom és hangom találkozott a többiek saját haragjával és hangjával, és így a terápiás kiabálás egy egészen egyedi közösségi élménnyé formálódott.
A legelejétől tudtam, hogy nem fognak félbeszakítani, hogy végigmondhatjuk. És akkor rájöttem, hogy kár volt félni attól, mi lesz, ugyanis csak mi tudtuk, hogy mi fog történni. Csak mi tudtuk, hogy a beszéd kezdete előtt felpattan 40 dühös fiatal és kiabálni kezd. Princzinger nem tudta, és csak állt a színpadon tanácstalanul nézelődve jobbra-balra, vállvonogatva, zsebre tett kézzel. De sajnos így sem volt meggyőzően laza. Valószínűleg neki nagyobb gyomorgörcse lett, mint nekem előtte volt. Szuper érzés volt – ha csak 4 percre is, de – elbizonytalanítani a hatalmat.  És az is szuper érzés volt, hogy gyűltek körénk az emberek, hogy érdeklődve figyelték a történteket és a szöveget. Az a 4 perc a miénk volt, a mi 4 perc hírnevünk.
Ez a hírnév pedig bárkinek jár, akinek van mondanivalója. Csak oda kell menni, fel kell állni, és be kell kiabálni. Nagyon félelmetes, de nagyon megéri. Úgyhogy ezúton bíztatnék mindenkit, hogy lepje meg a hatalmat, lepjen meg minket különböző ötletes akciókkal, hogy kreatívan és békésen, ám feltűnést keltve mondhassa el, hogy mit gondol, ha már a döntéshozók elfelejtették megkérdezni.