Augusztus 3-án a Hallgatói Hálózat néhány aktivistája részt vett a "Demonstráció az együttműködésért" nevű eseményen, amelyet devizahitel-károsult csoportok és az Occupy Hungary szerveztek. A találkozó/fórum célja az volt, hogy a gyökeresen különbözőnek tartott szervezetek, mozgalmak, emberek megismerjék egymást, megtalálják a közös hangot, és valamiféle együttműködésbe tudjanak kezdeni. Az alkalmon részt vett az Arany Liliom Alapítvány, a Buzi Újhullám, a Koppány Csoport, a Közösségépítő Mozgalom (Közép), a Mozdulj Magyarország Mozgalom, a Nem Adom a Házamat Mozgalom, a Rába Akciócsoport (Hallgatói Hálózat Győr), a Valódi Demokráciát Most - Occupy Hungary és a Vektor Gondolkodói Kör, a magyar Anonymus pedig hangüzenetet küldött. A szervezeteken kívül több 'szabadúszó' aktivista is megjelent. Tippelem, hogy sokak első gondolata erről az, hogy 'mi sül ki ebből, te jó Isten'. Nos, valami nagyon jó, ami már régóta váratott magára.
A pesti Olimpia parkban gyűltünk össze. Már korábban megegyeztek a szervezők, hogy a kézjeles fórum technikát fogjuk alkalmazni a beszélgetés során. A találkozó azzal indult, hogy mindenki bemutatta magát, beszélt a problémájáról, ügyéről, s arról, hogy mit tett eddig és mit fog tenni. Sokan beszéltek, sokféle ügyről. Az otthonvédelem és az oktatás mellett volt szó likvid demokráciáról és feltétel nélküli alapjövedelemről, a bankok hatalmáról, a Szent Korona-tanról és az elszegényedésről. Ezek mellett megfogalmazódott egy közös gondolat, ami összefogta az asztalra kerülő témákat: hogy a problémáink nagy részét a néptől eltávolodott politikai és gazdasági elit okozza, s az, hogy olyan mély árkok húzódnak egyes társadalmi csoportok között, jórészt szintén a szándékos megosztás, a pártok táborteremtésének eredménye. (Ez nem official HaHa-vélemény, vannak, akik ezzel nem értenek egyet, az eseményen viszont ez volt a látszólagos konszenzus.) Ezt mutatja az is, hogy mikor mindennek dacára összegyűltünk, kiválóan el tudtunk beszélgetni.
Tóthné Magdi az elszegényedésről beszélt, melyet - többek között gyermekei iskolaszereinek költségein keresztül - ő is érez
Seregély Ágnes a Buzi Újhullám célkitűzéseiről beszélt
A megoldási kísérletek tervei is mind akörül forogtak, hogy hogyan lehetne visszaadni a nép kezébe az uralmat, hogyan lehetne vagy a képviseleti demokrácia eszközeit kiegészítve, vagy egyenesen megkerülve behozni a politikába az ügyek és értékek képviseletét - azaz megerősíteni a civil szektort, és új alapokra, a részvétel elvére helyezni a magyar demokráciát. Abban is egyetértettünk, hogy az 1989 után kialakult rendszer nem az, aminek mondta és mondja magát, a pártok (és a mögöttük álló pénzemberek) versenyében valaki nyer, de végül leginkább az állampolgárok veszítenek, és szükség lenne egy valódi rendszerváltásra. (Ezt sem vallja minden HaHás, elég sokszínű társaság vagyunk.) A "valódi demokrácia" gondolata központi volt (ennek a megvalósítására is többféle eszköz merült fel, voltak olyanok, akik a Szent Korona alatt képzelték el, vagy törzsszövetségi formában, de bemutatásra került például az ún. "Külsőház"-elképzelés is.), de emellett az is visszatérő volt, hogy hogyan tudnánk megtalálni a közös hangot minél több csoporttal, és hogyan tudnánk a közös alapokat kihangsúlyozni ahelyett, hogy a pártok által ránk erőltetett megosztó címkéket kutatnánk. Ez elég sikeres volt egyébként ez alkalommal.
A bemutatkozás után felmerült, hogy az egyes csoportok által használt szimbólumokat úgy kéne rendezni, hogy azokat ne érthesse félre senki, és főleg ne magyarázhassa félre senki (pártok, média), pl. az otthonvédők által gyakran használt "Magyarország a magyaroké" mondatot is könnyen lehet kirekesztőnek venni - erre jött egy érdekes definíció, miszerint "az magyar, aki szívében őszinte, becsületes és tiszta, és segít másokon", tehát ezt nem kirekesztően kell érteni. Mivel azonban ezt nem lehet mindig mellémondani, elkezdtünk alternatívákat keresni a szlogennek: "azé a föld, aki megműveli", "a mi földünk a miénk", "közös ország, közös megoldás". Az árpádsávról (illetve az ezzel nem azonos Árpádházi királyok zászlajáról) is volt szó, mint olyan jelkép, amire sok ragadt az idők során. Erre egyébként a Koppány csoport vezetőjének, Balogh Bélának az volt a vitazárója, hogy "nekem mindegy, hogy milyen zászló alatt csináljuk, csak csináljuk. Aki szerint viszont én náci vagyok, azért mert magyarok házát védem, zsidók házát védem, cigányok házát védem árpádsávval, akkor igenis náci vagyok."
Kadlec Gergely a Rába Akciócsoport (Győri Hallgatói Hálózat) aktivistája
Mi is bemutattuk a HaHát, Beszéltünk, arról hogy mit csinálunk/tunk, összefoglalóan bemutattuk, hogy milyen súlyos a problémák vannak az oktatásban, és azt is elkezdtük boncolgatni, hogy az értelmiség, az egyetemi körök milyen módon segíthetik a küzdelmet. (Például, hogy mi többen tudományként tanulunk arról, ami a megélhetését elveszítőknek a mindennapi realitása, vagy hogy olyan független szaktekintélyeket ismerünk, akiknek a szava megerősítheti a követeléseket.) Kimondtuk, hogy az értelmiség feladata és felelőssége az, hogy megszerzett tudásával segítse az embereket (országot/népet/nemzetet), ezért járunk egyetemre, és ezért is fontos, hogy megvédjük és fejlesszük ezeket az intézményeket.
A nap végén (miután egy szimbolikus láncban körbeálltuk a nagy platánt, ami alatt összegyűltünk) abban maradtunk, hogy minden csoport hazaviszi a tapasztalatait, beszámol az eseményekről az övéinek, és próbáljuk tartani a kapcsolatot, tartani még ilyen eseményeket, és megtalálni, hogy hol segíthetjük egymást.
A fő tanulság, amit le lehet szűrni a nap eseményeiből: a vélemény- nyelv- temperamentum- módszer- s egyéb különbségek ellenére nem kevés közös van bennünk, és ha következetesek vagyunk abban, hogy a megoldásokat nem az elzárkózás útján keressük, hanem az együttélés, s alkalomadtán együttműködés elvei szerint, akkor mindannyian erősödünk, s kevésbé lehet egymásnak ugrasztani minket, könnyebben lerázzuk az elnyomó törekvéseket.
További képek itt, itt és itt, videók itt.
