Kedves Balog Zoltán miniszter úr!
Örülök, hogy az új (legújabb!) felsőoktatási reformok jól haladnak.
Ugyanakkor nem örültem, hogy ma a következő idézeteket olvastam, amelyeket a média önnek tulajdonított:
,,Fele ennyi pedagógust kéne képezni.”
,,A diplomások 20 százaléka olyan munkahelyen dolgozik, ahol nincs is szükség diplomára, másik 20 százalék pedig olyan munkahelyen, ahol nem arra a végzettségre van szükség, amellyel a diplomás rendelkezik.”
,,a felsőoktatás világa alulfinanszírozott, pazarló”
,,Van olyan főiskola, ahol a hallgatók száma a felére csökkent az elmúlt öt évben, az oktatóké pedig tíz százalékkal nőtt. Gazdaságos működés ez?”
Most már látom, hogy önök pontosan értik, és jól is kommunkálják, hogy hogyan működik a magyar felsőoktatási rendszer. Kezdjük rögtön azzal a talán nem is komolyan vehető kijelentésével, hogy fele ennyi pedagógust kéne képezni. Nem tudom, hogy önök jártak-e már magyar iskolában, de amikor én jártam iskolába, akkor nem az volt a jellemző, hogy hemzsegtek az unatkozó tanárok, akik nem tudtak maguknak jobb programot kitalálni, mint hogy differenciáltan foglalkoztak volna a lemaradó diákokkal és a tehetségekkel. Sőt: én úgy emlékszem, hogy tanáraim túlhajtottak voltak, valójában még abban az egyébként igen jó pesti gimnáziumban sem értek rá igazán ilyen dolgokra. Szerencsére ez ma már biztos nem jellemző, ugyanis önök emelték a tanárok kötelező óraszámát és az iskolában töltendő időt, bizonyára jót tesz majd, ha még a tanárok számát is csökkentik.
Azt nem nagyon értem, hogy milyen az az alulfinanszírozott felsőoktatás, amikor eddig úgy tudtuk, hogy önök pluszforrásokat adtak az egyetemeknek. Na jó, persze tudtuk, hogy a 2013-as költségvetés 124 milliárdot irányzott elő a felsőoktatásra, ami a magunkfajta matematikusok számára kevesebbnek tűnik, mint a 2011-es 189 milliárd. Mindenesetre a pazarlás nyilvánvaló. Hasonlóan középiskoláinkhoz, az egyetemeken is hemzsegnek a helyüket nem találó oktatók, akik próbálnak kósza diákokat találni oktatás céljából. Nem, nem arról van szó, hogy még a legjobb egyetemeinken is annyira túlterheltek a professzorok, hogy kutatásra alig marad idejük. Ezt ugye az ön példája is alátámasztja: bizonyára nem hatékony módon működik az a - természetesen meg nem nevezett - főiskola, amelyik képes volt 10 százalékkal emelni oktatói számát, miközben hallgatói száma a felére csökkent. Kérdés, hogy ezt hogyan tették: az egyetemek az állami normativából gazdálkodnak...
Nem igazán érthető az a mai kijelentése sem, miszerint a diplomások 20 százaléka olyan munkahelyen dolgozik, ahol nincs is szükség diplomára, másik 20 százalék pedig olyan munkahelyen, ahol nem arra a végzettségre van szükség, amellyel a diplomás rendelkezik. Azt kérdezném: ezt mégis honnan tudják? Milyen statisztikákat használnak? Az olyan mezei halandó számára, mint én furcsa, hogy a butus magyar munkaadók olyan embereket vesznek fel, akikre valójában nincs is szükségük... Most akkor bölcsészek dolgoznak orvosként? Vagy informatikusok szociális munkásként? Ki tudja?Az igazság az, hogy valójában olyan munkakörök betöltéséhez sincs szükség diplomára, mint a Facebook vezérigazgatóság vagy a nemzeti fejlesztési miniszterség... Örülök, hogy most már nem diszkriminálunk: nem csak a magyar emberekről gondoljuk, hogy nem tudnak helyesen szakmát és egyetemet választani, de a magyar cégekről is kijelentjük, hogy szükségtelenül alkalmaznak diplomásokat. Egyébként érdekes lehet tudni, hogy ezek a feleslegesen foglalkoztatott diplomások milyen sokat keresnek másokhoz képest...
Kedves miniszter úr! Mi lenne, ha ön a statisztikákon és tényeken alapuló közpolitikák minisztere lenne? Szerintem jót tenne az országnak, sőt még az iparkamara is örülne talán.
Prinz Dániel
