Február elseje, kerek egy hete van hátra a kormánynak az ultimátum teljesítésére. Ha nem teljesítik a 6 pont követeléseit, akkor a Hallgatói Hálózat további akciókat folytat. Ennek kapcsán végiggondoltam, hogy én személy szerint miért is veszek ebben részt, miért tartom jogosnak az egészet.
Különböző akciók és az egész tevékenység kapcsán kaptam olyan visszajelzéseket, hogy ahelyett, hogy az utcán randalíroznék, foglalkozzak a tanulással, az a dolgom, a hazámért kell dolgoznom, nem lázongani. Ebből két dologgal tökéletesen egyetértek. Hallgató vagyok, diák, az a kötelességem, hogy tanuljak, vizsgázzak, okosodjak, fejlesszem a képességeimet, bővítsem a tudásomat, amennyire csak lehetőségem van rá. A tudás, amit elsajátítok, önmagam és a hazám, közösségem gazdagítására kell, hogy fordítsam, legyen az kulturális vagy anyagi érték. Ezt én is kötelességemnek érzem, és ezen vagyok, ezt csinálom, mióta 7 évesen elkezdtem az általános iskolát. Ehhez mindig is megkaptam bizonyos kereteket, lehetőségeket. De most valami megváltozott.
Az egyetem, ahol tanulok, szénszüneteket rendel el, elbocsájtásokat helyez kilátásba, csökkenti az infrastruktúráját, a tudományos diverzitását. Miért? Mert a jelenlegi felsőoktatási átalakítások miatt csökkentik a költségvetését, autonómiáját, a hallgatóinak létszámát, a mozgástereket, a lehetőségeket. Ezek előrevetítik, hogy az egyetem elkezd majd zsugorodni, veszíteni fog gazdasági és kulturális jelentőségéből. Ellehetetlenül az én, a többi hallgató és a leendő hallgatók oktatása. Nem tudok tanulni, nem tudom hatékonyan teljesíteni a kötelezettségemet, mert tönkreteszik annak intézményes kereteit! Korlátoznak abban, hogy azt tegyem, ami a dolgom: fejlesszem magam és áttételesen, vagy közvetlenül a közösségemet is. Nekem, mint magyar állampolgárnak jogomban áll, hogy valamilyen fórumon kifejezzem ezt az érzésemet. Valahol el kell, hogy mondjam, tudassam a közösségemmel, a családommal, a barátaimmal, a városommal, a hazámmal. Ezt sokan nem értik meg, az információk hiányában nem látják át a problémákat, vagy nem is akarják. Mégis, ennek ellenére én lehetőségeim szerint mindent megteszek azért, hogy ezt az információt mások is megszerezzék és megértsék.
Eltelt december és január is. Tüntettem, vizsgáztam, karácsonyoztam, a családommal töltöttem az időt, szilvesztereztem, kutyát sétáltattam, tanultam, flashmoboztam, olvastam, meccset néztem, éltem az életem. Tegnap végeztem minden vizsgámmal, készülök a következő félévre. Ahogy eddig is, először teljesítettem a kötelezettségeimet, majd szabadidőmben azon munkálkodtam, hogy ezeket a továbbiakban is tudjam teljesíteni. És ezek után is ezt fogom tenni. Mert jogom van hozzá, hogy mindent megtegyek azért, hogy teljesítsem a kötelezettségeim.
Bugyi László
SZTE hallgató
a Hallgatói Hálózat Szeged aktivistája