...ellenzéket nevel - tartja a mondás, találóan. Az állítás igazságát két dolog is bizonyítja. 1.: Ezt a jelenséget felismerve a magyar iskolák többsége tudatosan, vagy zsigeri indíttatásból ellehetetleníti, funkciótlanná teszi a diákok érdekképviseleti szerveit, a diákkezdeményezéseket pedig kiveszi a tanulók kezéből, amilyen gyorsan csak lehet. 2.: A demokrácia sarkköve a vita, ez az államberendezkedés abban különbözik az autokratikus, tekintélyelvű rendszerektől, hogy a szerkezet minden szintjén van hely az ellenvetéseknek, és azok megvitatásának, vita és ellenvetés pedig nincs ellenző nélkül.
Ha szeretnénk szembenézni problémáinkkal, és ha elfogadjuk - érdemes elfogadnunk -, hogy konfliktusok vállalása nélkül nem tudjuk megoldani, megbeszélni azokat, akkor a következő kérdés, amit fel kell tenni, az az, hogy ,,hogyan kezeljük a konfliktusainkat?".
Erre a konfliktuskezelésre való tulajdonképpen a demokratikus platform. Mindegy, hogy csak arról van szó, hogy nincs wc-papír az iskolai mosdóban, vagy arról, hogy egy professzor tudománytalan anyagot ad le, vagy arról, hogy a kormány felháborítóan igazságtalan ösztöndíjszerződést kényszerít a hallgatókra; ezeket az érdek-, vagy értékütközési pontokat normális esetben egészséges és konstruktív vita keretein belül kéne körbejárni, majd a vita - lehetőleg - kompromisszumos eredménye szerint orvosolni a helyzetet. Az ilyen fajta diskurzus viszont nem nagyon ismert Magyarországon, és amíg mi, a magyar társadalom nem tanuljuk meg, hogy hogyan is kell ezt csinálni, addig beszélni sem tudunk nagyon a problémáinkról.
Egyértelmű, hogy hol lehetne a legütősebb változást elérni ezen a téren, melyik az a szegmense a társadalomnak, amelyik a leginkább érintett a siralmas közéleti-politikai vitakultúra által. A diákság. Ez az a csoport, amelyik maga „felfegyverkezvén” a közösség többi részét is hathatósan befolyásolhatná. A módszer? Ismerkedjetek meg a disputával. (Ha már ismerted, vagy egyenesen próbáltad már, az instant piros popópont…) A disputa angolszász eredetű vitajáték, amelynek az a lényege, hogy a játékosok szabályozott keretek között, saját érveik alátámasztásával s az ellenfeleik érveinek cáfolásával bizonyítják állításukat. Ami kiemelten fontos a vitajátékban, hogy a játékos saját véleményétől függetlenül érvel, és a vita végén a bírák nem szubjektív benyomás alapján döntenek, hanem a vita során elhangzott érveléstechnikai módszerek kifinomultságát, egymásnak ütköztetését figyelik. Így a párbeszéd nem érzelmi alapú veszekedés lesz, hanem higgadt, racionális véleményütköztetés.
A versenyszerű disputának sok fajtája van, ám mivel Kelet-Európában s így Magyarországon a Karl Popper-féle vitajáték van jelen, ezt fejteném ki egy kicsit jobban. Ez a vitafajta Karl Popperről kapta ugyan a nevét — mivel az ő kritikus racionalizmusa alapján alkották meg a vita szabályait —, azonban a Soros György-féle Open Society Institute hozta létre és terjesztette el.
A játék során két, háromtagú csapat ütközik meg egymással. Az első, második és harmadik szónokok csapat szerint beszélnek egymás után, tehát az egyik csapat elsője után jön a másik csapat elsője, ezután az egyik második szónoka, és így tovább. A felszólalások sorát keresztkérdések szakítják meg, amikor is egy három perces párbeszédben lehetőség nyílik a másik csapat érveinek kikezdésére, az esetleges ellentmondásokra való rávilágításra. A disputa középpontjában egy ún. tételmondat áll. Ez a legtöbb esetben egy olyan állítás, ami megfelelően ellentétes a vitathatósághoz, és amelyet mindkét csapat, akiket állítóknak és tagadóknak (vagy támogatóknak és ellenzőknek) hívunk, egyenlő esélyekkel tud a maga oldalára állítani. Mint már írtam, a vita végén (ami körülbelül negyvenöt-hatvan percig tart) páratlan számú (általában három) bíró dönt arról, hogy ki nyerte a vitát. Az egységes kritériumrendszer szempontjai: az egyes érvpontok erőssége, mennyire tudta azokat kibontani és megvédeni a csapat a vita során, a keresztkérdések sikeressége, az egyes szónokok teljesítménye (összeszedettség, rendszerezettség, időkihasználás, stb,) és a vita egészének rendszerszintű értékelése.
A rendszeres vitázás az egészséges társadalmi párbeszédben való részvételre készít fel. A disputázó megtanul összeszedetten beszélni, véleményét kifejteni, megtanulja, hogy mindennek két (vagy több) oldala van, és minden esetben körül kell járni az adott szituációt, nem fog félni kiállni az igazáért, és egyúttal az eszköztárat is megkapja ehhez. Járulékos haszon az, hogy a tételmondatok sokféleségéből adódóan (erkölcs, filozófia: „Az abortusz gyilkosság”, „Csak a többség véleménye számít”; történelem: „Az atombomba ledobása szükséges volt”; irodalom: „A krimi nem valódi szépirodalom”) szinte minden humán téren érdekeltté válik a vitázó, s széleskörű műveltséget szerez.
A disputa mint „sportág”, s mint pedagógiai eszköz elterjesztése fegyvert adna azok kezébe, akik eddig problémáikat csak homályosan ismerték fel és nem tudták kifejezni. A helyes párbeszéd, a demokratikus gondolatformálás az első lépés az érdekeikért és elveikért szervezetten kiálló diákok, hallgatók tömegeinek felemelkedésében.
A poszt nem titkolt célja a vitajáték népszerűsítése, elterjesztése. Ebben kérem mindenki segítségét. A disputa szerencsére nem túl költséges hobbi, csupán egy darab papír és ceruza szükséges a műveléséhez, meg egy nagy darab, a net jóvoltából szinte mindenhol elérhető információkazal. Magyarországon jelenleg két nagyobb szervezet foglalkozik disputaversenyek szervezésével. Az egyik a Soros György által útnak indított Magyarországi Disputa Mozgalom, mely a kilencvenes évek óta aktív, viszont a neten csak nyomokban fellelhető. A másik a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, mely a „3D” program (demokrácia, disputa, dilemma) keretén belül szervez disputaprogramokat, ezek közül a legnagyobb és a legjobban promotált a Szóval?! országos vitaverseny. Az utóbbi szervezet eléggé gyerekcipőben jár, és magán viseli az államilag nagymértékben támogatott civil mozgalmak minden gyerekbetegségét, de jó úton halad az ismeretterjesztésben. Budapesten a Corvinus Vitaklub és a CEU Debate Soceity tart heti rendszerességű vitaköröket, ők parlamenti típusú vitát játszanak, mely nem kevésbé hasznos.
Évek óta foglalkozom disputával, úgyhogy akit megfogott a dolog, de úgy érzi, hogy nem tudott elég információt összeszedni a netről, vagy valamilyen más okból szeretne kapcsolatba lépni velem, az megteheti a Hallgatói Hálózat e-mail-címén vagy Facebook levelézésén keresztül.
Ez csak egy, de egy fontos lépés a polgári átalakulás útján. Nekünk meg nagyon kéne már kapkodni a lábunkat.
