Our "foreign affairs" working group can be contacted at:

kulugy-haha [at] googlegroups [dot] com

Thanks for the fish,

the Student Network

Kedden dr. Kiss Norbert, helyettes államtitkár úr a Közgázon járt, hogy kerekasztalbeszélgessen dr. Rostoványi Zsolt rektor úrral és dr. Polónyi István oktatáskutatóval. Sajnos erős késéssel érkeztem, ám semmi izgalmasról nem maradtam le, a helyettes államtitkár úr bőven tartogatott zavaros és vérlázító marhaságokat az előadás második felére is. A beszélgetés erősen szellős közönség előtt zajlott, a kb. 200 fős előadóban kb. 100 ültünk, ebből mindössze 60 egyetemista lehetett.

Kiss Norbert lassan és megfontoltan igyekezett a kormányzati populista szólamokat mantrázni, ám néha az individum is kibukott belőle. Így történhetett például, hogy konkrétan "rossznak" minősítette a magyar felsőoktatást, különös tekintettel az alapképzésre. Kifejtette, hogy nem meglepő, ha a mesterszak előtt állók, az alapszak tapasztalataival gazdagabban, érettebben, nem folytatják a tanulmányaikat hasonlóan alacsony színvonalú képzésben, hanem külföldre mennek a jobb minőségért és nyelvet tanulni. Ebben teljesen igaza van. Ám felmerül a kérdés, hogy miért várja el a kedves oktatási tárca, hogy bárki fizessen azért az alapképzéséért, amely után még Kiss Norbert is menekülne innen.

Természetesen van válasz: jön a százmilliárdos uniós minőségfejlesztési csomag. Még egyszer: európai uniós, szóval most az eu jó gyerek, most a Fidesz gyereke, lehet vele dicsekedni. Ugyanakkor Kiss Norbert kiemelte, hogy "fenntartó vezérelt intézményfejlesztést" szeretnének, tehát magyarul állami irányításút. Biztonság kedvéért azért hozzátette, hogy az egyetemi autonómia is nagyon fontos.

Szóval a magyar felsőoktatás szar, de majd a kormány eus pénzből megmondja, hogyan lesz jobb, azon keveseknek, akik bekerülnek.

Előkerült a felelősség kérdése is, erre kell nevelni a diákokat, ha már az adófizetők pénzén tanulnak. Az államtitkárság megtalálta erre a tökéletes megoldást: "valószínűleg felelősebben jár el az a diák, akit ott nyomaszt a diákhitel". - mondta szó szerint Kiss Norbert. És ugye az is elvárható a finanszírozott diáktól, hogy bizonyos ideig Magyarország javára dolgozzon, az viszont a helyettes államtitkár úr számára is kérdéses, hogy erre a hallgatói szerződés volt-e a jó megoldás. Ezen most Andor Lászlóval közösen fognak tűnődni, melynek eredménye a "röghöz kötés" megváltoztatása (vagy eltörlése?) is lehet. Hasonló bizonytalanság övezi a forradalmi diákhitel 2 feltételeit, amelyen szintén gondolkodnak még egy kicsit, hiszen úgyis "csak szeptemberben kell döntést hoznia az adott felvételizőnek, hogy felveszi-e a hitelt vagy sem." Említést tett továbbá a keretszámok esetleges újracsoportosításáról is.

Mindebből az látszik, hogy újabb izgalmas félév elé néznek a most felvételizők és családjaik, hiszen még bármi megtörténhet. Panaszra semmi ok, szeptember elején ki fog derülni minden részlet és legalább 3 nap lesz újabb döntést hozni, ami reméljük, hétvégére esik.

Nem meglepő módon bebizonyosodott, hogy a kormány oktatáspolitikája elhibázott: 32 ezerrel kevesebben felvételiztek idén egyetemekre, főiskolákra, mint egy évvel korábban...

A LÉK, mint a Hallgatói Hálózat ELTE lágymányosi sejtje a hallgatói önrendelkezés jegyében meghirdeti a következő akciót, a 32.000 lépés: I. Szabad Hallgatói Pikniket! Március 14-én várjuk az ország minden egyetemi oktatóját és jelenlegi vagy jövendőbeli hallgatóját! Mindenki hozzon magával legalább még két embert és egy szendvicset!

Egy újabb szerda délután, mely izgalmakat tartogat...:)  Gyertek!

A magyar felsőoktatás rendszerváltás utáni történetének legszomorúbb és legfelháborítóbb időszakát éljük át. Számtalan cikk, blogposzt és szakmai anyag foglalkozott a kérdéssel, tételesen bemutatva hogy az új felsőoktatási törvény és a nemrég nyilvánosságra hozott keretszámok alapjaiban elhibázott, szűklátókörű döntések következményei. A bújtatott megszorítások orbáni politikája az egyetemek és főiskolák esetében nagy arányú forráskivonást jelent a „racionalizáció” köntösébe bújtatva. Egyes tudományterületeket, és ennek következményeképpen egyes (főleg vidéki) egyetemeket megpróbálnak ellehetetleníteni, míg az elvileg kormányzatilag „hasznosnak” ítélt területeken is csökken az állami támogatás mértéke; és arról ne is beszéljünk, hogy tömegeket – és főleg a szegényebb családok gyermekeit – zárnak ki a felsőoktatásban való részvételből. A buta, hatástanulmányok vagy érdemi szakmai konzultációk nélkül hozott „reformok” elmondhatatlanul károsak: ennek megfelelően a legtöbb érintett diák, szülő és tanár esetében kiverték a biztosítékot. Egy szempont azonban gyakran elsikkad a kritikákban: a felsőoktatás az elmúlt húsz évben is sok sebből vérzett. Ez nem csak a fiatalokat semmibe vevő, szűklátókörű politikusok bűne, hanem a mi – egyetemi hallgatók és oktatók – felelőssége is. Passzívak voltunk, nem álltunk ki az érdekeinkért, nem fogtunk össze, nem beszélgettünk a közös ügyeinkről, nem éreztük magunkénak az egyetemeinket. Pedig az egyetem – elvileg – a miénk.

Február 15-én az utcára vonultunk, hogy kifejezzük felháborodásunkat, és hogy hangot adjunk követeléseinknek. A tüntetés szükséges, de nem elégséges feltétele volt annak, hogy normális egyetemeken és főiskolákon tanulhassunk. Első lépésben meg kell próbálnunk elérni, hogy visszavonják az új Felsőoktatási Törvényt, viszont ezzel nem ér véget a szerepünk. Akár sikerrel járunk, és meghátrálásra kényszerítjük a hoffmanni ámokfutást, akár nem, neki kell végre állnunk szerveződni. Az elmúlt hónapok eseményei bebizonyították, hogy a diákságot – és bármilyen más társadalmi csoportot – csak akkor veszik komolyan, ha összefog és kiáll az érdekeiért.

Mit kéne tehát tennünk? A Hallgatói Hálózat megalakulása óta azt kívánja elérni, hogy a diákok és az oktatók, azaz az egyetemi polgárok aktivizálják magukat. Na jó, de mit lehet tenni? Borzasztó sok mindent. Az egész ott kezdődik, hogy a közvetlen politikai akciók milyen szintet céloznak meg. Célba lehet venni a kormány és a minisztérium döntéseit (mint az ész nélküli megszorítások), egyes egyetemek ügyeit (rektorválasztás, házirend, plakátok kiragasztásának rendje, korrupciós ügyek), vagy akár egyes karokon, tanszékeken zajló eseményeket (egy-egy kritikán aluli oktató, a régi olcsó büfé menő drágára cserélése, a könyvtárak nyitvatartása, stb.). Míg az új felsőoktatási törvény mindannyiunkat egyformán érint, addig egyes helyi ügyeket az adott egyetem vagy tanszék hallgatói és oktatói ismerik a legjobban.

Ezek az ügyek, akár helyiek, akár országosak, közügyek. A közügyek befolyásolása pedig politikai kérdés. Hangsúlyozottan nem csak pártpolitikai kérdés: régi mítosz a magyar közéletben, hogy a politikát a pártok csinálják. Ez így nem igaz. A politikát, ideális esetben, az emberek csinálják, pártokon keresztül, vagy egyéb, közvetlenebb akciókkal. Ehhez azonban össze kell fogni. Franciaországban például, ahol 2006-ban a fiatal munkavállalókat kiszolgáltatott helyzetbe taszító törvénytervezet elleni tiltakozásul egyetemek tucatjait foglalták el, több, a hallgatói önkormányzatokhoz hasonló intézményesült érdekképviselet működik egymás mellett. Ezek közül az egyik legdecentralizáltabb struktúrában működő és a Haha szervezése kapcsán is részben mintával szolgáló szervezet a SUD diákszervezete. Szervezeti modelljük egy hálózathoz hasonló: minden egyetemen létezik a helyi alapszervezet. Ezt néhány aktív diák hívja össze, általában egy hallgatói fórum keretében alakulnak meg. Itt beszélik át, hogy milyen helyi és országos problémák vannak, amiket szeretnének megoldani. Néhány havonta gyűléseznek, kampányokat szerveznek, mozgósítanak. A helyi szervezetek létszámuknak megfelelően képviseltetik magukat az országos szervezetben, ahol konszenzuális alapon döntenek a nagyobb, országos jellegű kampányokról. Ezáltal lehetséges a helyi ügyek autonóm képviselete, de országos ügyek esetén az összefogás is. A modell ereje abban rejlik, hogy a diákok (és a velük szövetséges tanárok) folyamatosan tematizálják a számukra legfontosabb ügyeket, a párbeszédnek rendszeres terepet biztosítanak a fórumokon, és az itt született döntések szellemében közvetlen politikai akciókat szerveznek. Nem feltétlenül értenek mindenben egyet, de megkeresik a közös minimumot, ami elengedhetetlen egy-egy ügy képviseletéhez.  Szórólapoznak, panaszt vagy javaslatot tesznek, demonstrálnak, vitákat szerveznek, átláthatóvá teszik az egyetem bürokratikus és kusza hatalmi ügyeit, végső esetben pedig akár a polgári engedetlenség eszközével élve egyetemet is foglalnak. Eközben pedig rájönnek, hogy ők is lehetnek a róluk szóló döntések alakítói.

A francia példa lényege nem abban rejlik, hogy mindent kritika nélkül lemásoljunk a nyugat-európai diákokról. A lényeg az, hogy az egyetemi polgárok, a jövő értelmiségei napirenden tudnak tartani ügyeket, változásokat tudnak elérni, ha jól szervezettek. Ehhez azonban először beszélni kell közügyekről, majd pedig cselekedni. Ennek alapja a részvétel és nem a képviselet, amire Magyarországon eddig kevés példát láttunk. A Hallgatói Hálózat viszont elkötelezett amellett, hogy a változás motorja legyen. Célunk egy, a részvételt hangsúlyozó hálózat létrehozása, amely alternatívája (és nem ellenfele!) lehet a jelenleg létező, de súlyos működési és legitimitási problémákkal küzdő HÖKnek. Ezért továbbra is, a tüntetés és az első hallgatói fórumok után is szükség lesz a Hallgatói Hálózatra, illetve a HaHa helyi szervezeteire, mint amilyen az ELTE BTK-n vagy a Lágymányoson működő LÉK vagy a Pécsi HaHa.

Így amellett, hogy a tüntetésre mobilizáltunk, később pedig a fórumokon is odatették magukat a szervezők és a résztvevők, arra hívunk fel minden felháborodott és elégedetlen diákot, hogy kezdjetek el egymással beszélgetni, kezdjetek el szervezkedni, foglalkozzatok a diákságot érintő helyi vagy országos közügyekkel, alapítsátok meg hely szervezeteiteket. A tüntetés és a fórumok döntő momentumok voltak az új Felsőoktatási Törvény elleni harcban, de nem ez a harc lesz a végső. Ahhoz, hogy hosszú távon is minőségi oktatást biztosító és élhető egyetemeink legyenek, tanulni kell a hibáinkból, szerveződni kell, és vissza kell foglalnunk az egyetemeinket. Ki kell húzni a homokból a fejünk, újra ízlelgetni kell a „politikai” szó jelentését, és el kell felejtenünk, hogy politikát csinálni csak simicskai és puchlászlói erkölcsi mélységekben lehetséges. Ha mást nem, ezt megmutatta az Educatios megmozdulásunk, a Pécsi HaHa, az ELTE Btk-s HAHA, a Kecskeméti Agora vagy a LÉK akciói. Aktivizáljátok magatokat, tegyük le egy hosszú távon is életképes diákmozgalom alapjait.

Mert az egyetem a miénk!

Hoffmann Rózsa február 29-én szerdán Androulla Vassiliou asszonnyal, az Európai Unió Oktatási Biztosával fog találkozni. A Hallgatói Hálózat az Oktatói Hálózattal és a Hálózat a Tanszabadságért szervezetekkel összefogva szeretné felhívni a Biztos asszony figyelmét a közoktatási és felsőoktatási törvény problémáira, EU-s szabályokkal és vállalásokkal való összeegyeztethetetlenségére.

A levél itt olvasható:

Tisztelt Biztos Asszony, tisztelt Államtitkár Asszony!

Magyarországon az új közoktatási és felsőoktatási törvény, valamint az ágazatot érintő kormányzati intézkedések a társadalom széles köreinek aggodalmát váltották ki. Páratlan összefogás alakult ki az érintettek: diákok, szülők és tanárok között. Tiltakozott a kormány oktatáspolitikai lépései ellen a közoktatásban dolgozó pedagógusokat tömörítő Hálózat a Tanszabadságért, a közel 230 egyetemi és főiskolai oktató részvételével alakult Oktatói Hálózat, valamint a több száz egyetemi és főiskolai hallgatót számláló Hallgatói Hálózat.

E hálózatok kezdeményezői azt kérik Önöktől, hogy 2012. február 29-i találkozójukon tekintsék át az alábbi problémákat.

Megítélésünk szerint a magyar közoktatási és felsőoktatási rendszer átalakítása elhamarkodottan, a szükséges szakmai előkészítés és társadalmi vita nélkül zajlik. A törvények előkészítése során figyelmen kívül hagyták a demokratikus törvényhozás gyakorlat elemi szabályait: nem készültek szakmai elemzések, hatástanulmányok, elmaradtak az érdemi szakmai és civil egyeztetések.

Az átalakítás jogi keretei sem megfelelőek. Az oktatási törvények hiányosak és inkoherensek; egyes kérdésekben eljárási részletekre is kiterjednek, míg számos alapvető kérdést kormányrendeletek körébe utalnak.

A kormány oktatáspolitikája megszünteti a közoktatás intézményi sokszínűségét, államosítja (vagy egyes esetekben az egyházak kezébe juttatja) a helyi, önkormányzati és egyéb szervezetek által létrehozott és fenntartott iskolákat, megszünteti az egyetemi autonómiát és ellehetetlenít nagy múltú, nemzetközileg is elismert felsőoktatási intézményeket.

Az iskolákra központilag előírt oktatási és nevelési tartalmakat kényszerít rá, megszünteti a kreatív pedagógusi munkát, amely a tanulók egyéni, csoportos és helyi szükségleteinek megfelelően alakíthatja az oktatás tartalmát.

Az új köznevelési törvény olyan szabályozást léptet életbe, amely nem garantálja a szegregáció visszaszorítását, sokkal inkább az egyenlőtlen bánásmódnak kedvez. Az új törvények radikálisan rontják az esélyegyenlőség lehetőségét mind a közoktatás, mind a felsőoktatás szintjén. Súlyos visszalépés a tankötelezettség korhatárának 16 évre történő leszállítása, ami növelni fogja Magyarországon a korai iskolaelhagyók arányát és gátolhatja az Európa 2020 stratégia közös céljainak megvalósítását is. Számos szakmai elemzés igazolja, hogy Magyarországon a munkanélküliség az iskolát korán elhagyók körében a legmagasabb.

Magyarország egyre súlyosbodó problémája a rendkívül nehéz körülmények között élő, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező és társadalmi szegregáció által is sújtott roma népesség helyzete. Az új köznevelési törvény nem segíti elő a roma lakosság integrációját és nem javítja munkaerő-piaci helyzetüket. Korlátozza a roma értelmiség kialakulásának lehetőségét, mivel még szűkebbre szabja a felsőoktatásba való bekerülési esélyeiket.

A felsőoktatási törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek megszüntetik az egyetemi autonómiát, a finanszírozás kiszámíthatatlanságával, a felvételi keretszámok önkényes és radikális csökkentésével, egyes képzési ágak elsorvasztásával a bizonytalanság és a félelem légkörét teremtik meg az egyetemeken. Tervezhetetlenné teszik az intézmények működését, az ott dolgozók és a továbbtanulni szándékozó fiatalok jövőjét. A felvételi keretszámok késedelmes meghatározása, az államilag finanszírozott helyek radikális csökkentése és a hallgatók önköltséges hozzájárulásának drasztikus növelése néhány héttel a jelentkezési határidő előtt diákok tízezreinek továbbtanulási terveit húzta keresztül. Ellentmond a munkaerő szabad áramlására vonatkozó, a Lisszaboni Szerződésben szereplő alapelvnek és emberi jogi kérdéseket is felvet a hallgatói szerződésről szóló kormányrendelet. A felkínált Diákhitel 2 nevű konstrukció pedig vállalhatatlan pénzügyi helyzetbe hozza a továbbtanulni szándékozó fiatalokat és családjaikat.

Határozottan kifogásoljuk az egyetemi felvételi keretszámok radikális, átgondolatlan és ad hoc csökkentését, amely nem veszi figyelembe sem a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetet (a munkát kereső népesség körében a diplomások elhelyezkedési lehetőségei messze a legjobbak), sem a szakmailag megalapozott fejlesztési irányokat.

Bár megértjük a magyar költségvetés nehéz helyzetét, úgy gondoljuk, hogy nem az oktatásra fordított, az EU átlaghoz képest alacsony (a GDP 1%-a) költségek további csökkentése a helyes irány. Az oktatási törvények és a hozzájuk kapcsolódó kormányrendeletek nem szolgálják a tudásalapú társadalom kialakítását, sem azokat a fejlesztési célokat, amelyeknek megvalósítására a magyar kormány nemzetközi egyezményekben kötelezettséget vállalt, és amelyeknek bevezetésére uniós és egyéb forrásokat is igénybe vett.

Súlyos gondokat vet fel, hogy a kilátásba helyezett oktatási szabályozás megkérdőjelezi a fennálló nemzetközi és uniós szerződésekben foglalt célok és indikátorok teljesülését, valamint a megvalósult eredmények fenntarthatóságát.

·          Európa 2020 stratégia

Kockázatossá válik az egyezmény legmagasabb politikai szinten számon kérhető indikátorának teljesítése. A közoktatásban a magyar kormány a korai iskolaelhagyás 10 százalék alá szorítását, míg felsőoktatásban 2020-ra a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának 30 százalékra növelését vállalta. A fenti intézkedések ez ellen hatnak.

·          Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (2011-2020)

A fentiek miatt az EU Framework for National Roma Integration Strategies (COM 2011/173) nyomán elfogadott – egyebekben üdvözlendő – kezdeményezés komoly nehézségeknek néz elébe, amennyiben egyik vállalása szerint 2015-ig 20 ezer roma fiatalt segít eljuttatni piacképes szakmák megszerezéséhez. Hosszú ideje tartósan 25% körüli az iskolarendszerből korán kieső roma tanulók aránya.

·          EU alapjogi charta

A fentiek miatt meghiúsulhatnak a jelzett kulcsdokumentum (COM/2010/133 - 21. cikk) elvárásai, melyek az európai romák társadalmi és gazdasági integrációjának elősegítését irányozzák elő.

·          2000/43/EK irányelv az egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló magyarországi törvény (Ebktv. CXXV/2003) legutóbbi módosítása erős korlátozásokat vezetett be az antidiszkriminációs jogszabályok érvényesíthetőségét illetően. Az oktatási szegregáció csökkentése szempontjából ez nem előremutató fejlemény.

·          EU és Magyarország között korábban megkötött támogatási szerződések

A korábbi kötelezettségvállalások figyelmen kívül hagyása miatt kétségessé válhat a felek további együttműködése is. Figyelmeztető jel, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 47 milliárd Ft-ot von ki a TÁMOP programokból, ami a kompetenciafejlesztés pedagógiai kultúrájának elterjesztéséhez kapcsolódó programok végét jelenti.

·          A Lisszaboni Szerződés (39/2)

Az állami finanszírozásban való részvétel feltételéül megszabott hallgatói szerződés súlyosan korlátozza az egyetemi hallgatók munkaerő-piaci érvényesülését, mivel olyan körülmények között kényszeríti őket magyarországi munkavállalásra, amelyben nem biztosítja számukra a megfelelő munkalehetőségeket. A hallgatói szerződés ellentmond az uniós alapjogoknak is, különösen a munkaerő szabad áramlására vonatkozó, a Lisszaboni Szerződésben rögzített alapelvnek, amennyiben korlátozza a végzett hallgatók mozgásszabadságát.

Levelünket a magyarországi oktatásügy iránti közös aggodalom szülte. Felajánljuk hálózataink, szakértőink, az oktatás minden szintjén érintett tagjaink tudását, elkötelezettségét és felelősségvállalását azért, hogy Magyarország fejlődésének ezen a fontos területén a lehető legjobb, együttműködésre épülő szabályozást lehessen bevezetni.

A Hallgatói Hálózat képviselői

A Hálózat a Tanszabadságért képviselői

Az Oktatói Hálózat kezdeményezői
 

Budapest , 2012.02.28.

Vita a Parlamentben és azon kívül is.

TV2 Tények, február 27.