„Európa jelenti azt a közeget, ahol minden magyar állampolgár megélheti a magyarságát – mivel pontosan kontinensünk legszebb és legmélyebb hagyományai biztosítják azt, hogy mindezt kényszerítő erők nélkül, önkéntesen és szabadon tudjuk megtenni. Számomra tehát a magyarság egyet jelent az egyenlőséggel, a szabadsággal, az emberi élet tiszteletével, a demokráciával, mindenféle zsarnokság zsigeri elutasításával.”
Mint köztudott, mi, a Hallgatói Hálózat Soros és Bajnai által fizetett aktivistái véres verejtékünket áldozzuk azért, hogy végre elhúzhassunk ebből a kurva országból, valamint kultúránkat és nemzetünket kiszolgáltassuk az izraeli karvalytőkének, hogy végre eltüntessük a népek térképéről ezt a nyamvadt embertömeget, ami körülvesz minket.
Azonban vagyunk egy páran, akik ezt nem hisszük el magunkról a Magyar Nemzetnek. Feltűnt nekünk, hogy sokak nem látják, hogyan lehetünk egyszerre magyarok és HaHások, és arra jutottunk, hogy eddig gyakorlatilag nem volt szó arról, hogyan kötődünk ehhez a néphez, ehhez a kultúrához. Úgyhogy most az 1956-os forradalom évfordulóján úgy gondoltuk, néhányan összeszedjük a gondolatainkat, és megfogalmazzuk, mit jelent számunkra magyarnak lenni. Mától naponta egy-két posztban írunk erről. És ne feledjétek: nem véletlen hogy még itt vagyunk, nem pedig valahol Nyugat-Európában süttetjük a hasunkat (például az Északi-tenger valamelyik festői kikötővárosának kellemes, vasbeton fövenyén).
Harmadik rész.
Korábbi részek: Első rész, Második rész.Október 23-a kapcsán állandóan felmerül annak a kérdése, hogy kinek mit is jelent ez az ünnep – számomra a válasz az 1956. október 22-i egyetemi diákgyűlések pontjai közül világlik ki. Szabad választások, szerteágazó politikai-gazdasági kapcsolatok– olyan dolgok, melyek a korban Európa szabad részén természetesek voltak, nálunk csupán vágyálmok, és elérendő célok. Akkor tömegek vonultak értük az utcára – mára viszont Európából ellenség lett. Pedig pontosan október 23-a kapcsán kellene eszébe jutnia mindenkinek, hogy a „magyarság” egyben „európaiságot” is jelent. Személyesen pedig úgy vélem, hogy a magyarság – mint egy folyamatosan változó, de egyes elemeiben mégis állandó állapot – csakis az európaiságon, mint alapvető, közös kulturális alapon keresztül értelmezhető.
Európa jelenti azt a közeget, ahol minden magyar állampolgár megélheti a magyarságát – mivel pontosan kontinensünk legszebb és legmélyebb hagyományai biztosítják azt, hogy mindezt kényszerítő erők nélkül, önkéntesen és szabadon tudjuk megtenni. Számomra tehát a magyarság egyet jelent az egyenlőséggel, a szabadsággal, az emberi élet tiszteletével, a demokráciával, mindenféle zsarnokság zsigeri elutasításával. Mikor ezeket az értékeket széles körben tisztelik, elismerik, patriótaként büszke vagyok rá, hogy a magyarság olyan gondolkodókat, politikusokat adhatott Európának és a világnak, akik ezeknek az eszméknek a kiteljesítéséhez tevékenyen hozzájárultak. Ehhez hozzátartozik, hogy e jogokat én is gyakorolhassam: tudatos állampolgárként hatással akarok lenni az engem érintő közügyek alakulására – a jelenben akarok élni, és nem a régmúltban elmerülve, vagy egy távoli jövő igézetében.
Ellenben az „önmagáért való magyarságot” megvetem – azért, mert valaki egy nemzethez tartozik, még semennyivel sem lesz több vagy kevesebb, mint egy másik nemzet tagja, nem jelent különleges jogokat, vagy szellemi felsőbbrendűséget. Számomra a magyarság nem szembeállítható az európaisággal, sem a hazafiasság a föderalizmussal: egy kontinensen, egymással keveredve élünk, a problémáink közösek, a megoldásoknak is azoknak kell lenniük. Szerintem azok teszik legtöbbet Magyarországért, akik ezt kellő mélységben felismerik, és ennek megfelelően cselekednek.
Magyarnak lenni számomra azt jelenti, hogy hasonlóan tudok gondolkodni, és együtt tudok érezni más európai nemzetek tagjaival. Közösen emlékezek büszkén 1956 magyar, vagy 1968 cseh és szlovák hőseire. Együtt tiltakozok, ha Budapest, vagy Verespatak gyönyörű hegyeit akarják otromba, rövidlátó döntések következtében lerombolni. Együtt sírok, ha Magyarországon származásuk miatt ölnek meg embereket, vagy a Földközi-tenger válik menedéket kereső emberek temetőjévé. Együtt tüntetek, ha az egyetemeket, a köz- vagy a felsőoktatást akarják ellehetetleníteni Budapesten, Bécsben, vagy bárhol máshol. Közösen akarok – és tudok – gondolkodni magyarként román, német, szlovák, francia, vagy bármely más nemzet tagjaival közös problémáinkon.
Számomra október 23-a pontosan ezért az egyik legszebb nemzeti ünnep: azt ünnepelhetjük, hogy egy olyan ügyért harcoltak, és haltak meg honfitársaim, ami tökéletesen érthető és például szolgálhat minden jóérzésű polgár számára Írországtól Görögországig, Finnországtól Portugáliáig. Olyan napokra emlékezhetünk, amikor a magyarság egyet jelentett a szabadsággal, a független gondolkodással, és az elnyomás és önelnyomás elleni harccal.
Révész Péter
