Egy évvel ezelőtt egy maroknyi diák a Corvinus bezárásáról és a felsőoktatás területén tervezett hallatlan megszorításokról kiszivárogtatott híreken felháborodva megalapította a Hallgatói Hálózatot. Most, egy évvel később már számtalan akción vagyunk túl, több tucatnyi hallgatótársunk vonódott be a HaHa működésébe, megalakult az Oktatói Hálózat, és a sajtóban újfent a Corvinus szétdarabolása és a felsőoktatás jövőjének bizonytalansága a téma. Talán mi sem számítottunk rá egy éve, hogy így lesz – itt az ideje tehát, hogy számot vessünk az elmúlt egy évvel, mi történt velünk ez idő alatt, hol tartunk most és mit gondolunk a HaHa jövőjéről.
2011 májusában nem csak a kiszivárogtatott „reformok” tartalma, de maga a kiszivárogtatás módja és a társadalmi egyeztetés teljes hiánya is vérlázító volt. 2011 őszétől egyszerre próbáltunk az általunk azóta is teljesen elhibázottnak – sőt, kifejezetten károsnak – tartott új Felsőoktatási Törvény ellen, illetve később fokozatosan egy új politikai kultúráért küzdeni. Beláttuk, hogy bár a törvény az elkövetkező évek hallgatóit (és emiatt az egész társadalmat) nagyon rosszul érinti, ennél mégis egy sokkal nagyobb problémával is szembe kell néznünk: a hallgatók passzivitásával és mind a közügyekkel, mind a politikával kapcsolatos cinizmusukkal. Sajnos még a rendszerváltás után felnőtt generáció nagy része is azt gondolja, hogy a közügyekkel nem érdemes foglalkozni, a dolgokon úgysem tudunk változtatni, nincsen semmibe beleszólásunk, a legjobb stratégia pedig ha meghúzzuk magunkat és akkor talán nem ér minket baj.
Az elmúlt egy évben a HaHa mellett több olyan civil mozgalom is életre kelt (pl. Milla, HAT), amelyek a transzparencia és a közügyekbe való beleszólás elvét tűzték ki zászlajukra és igyekeztek felrázni az állampolgárokat a passzivitásból. Bár ezek a szerveződések a „nemzeti együttműködés” más-más részeinek hiányosságaira hívták fel a figyelmet különböző eszközökkel, a politikai kultúra formálásának szükségessége közös célunk. Ez azonban még az egyes közpolitikák kritizálásánál és megváltoztatásánál is sokkal nagyobb feladat: a politikai passzivitás és a részvételi demokrácia hiánya hosszú évtizedek alatt vált a magyar közélet részévé, így valószínű hosszú és szívós munkára lesz szükség, hogy hatékonyan képesek legyünk alulról formálni a politikai közbeszédet és cselekvéseket.
Habár a céljaink ilyen értelemben közösek, mi mégis azt gondoljuk, hogy a politikai kultúra megváltoztatása csak lassú építkezéssel érhető el. Az elmúlt egy évben a HaHa egy tucat diákból egy szervezetté nőtte ki magát és a célunk az lenne, hogy ez a szervezet országos mozgalommá fejlődjön.
A Hallgatói Hálózat jelenleg két szinten épül fel. Egyrészt lokális szinten, egyes egyetemeken és karokon megalakultak a helyi sejtek, amelyek elsődlegesen a helyi problémák megoldására koncentrálnak (ilyen az ELTE Lágymányosi Campuson működő LÉK, az ELTE BTK vagy a pécsi HaHa). A Hálózat lényege, hogy a nagyobb horderejű, például országos ügyekben a sejtek közösen tudnak fellépni, illetve ha egy-egy sejtnek „helyben” segítségre van szüksége, akkor számíthat a többi sejt támogatására. Ezeknek a sejteknek a delegáltjai alkotják a szerveződés másik szintjét, a Koordináló Bizottságot, amely heti egyszer, rendszerint hétfőnként ülésezik. A Koordináló Bizottság a helyi ügyek mellett országos témákkal is foglalkozik, illetve szervezi a sejteken átívelő akciókat (mint amilyen volt az Educatio kiállításon történt akció vagy a SOTE irodafoglalás). A Koordináló Bizottság munkacsoportokra oszlik, a feladatok egyes részterületiért ezek a munkacsoportok a felelősek, amelyeknek állandó tagjaik vannak. Ilyen: a kommunikációs, a szakmai, az IT, a külügy és a sejtkoordinációs munkacsoport (ez utóbbi felelős a sejtek érdekeinek mindenkori szem előtt tartásáért). Egyes akciókra, projektekre ideiglenes projektcsoportok alakulnak (egy ilyen projektcsoport szervezte a február 15-i Hallgatói Fórumot az ELTE ÁJK-n), ezeknek a tagsága változó. A jövőben a sejtek számának növekedésével szeretnénk intézményesíteni a Kongresszusokat, amik hosszú távú, stratégiai kérdésekben döntenének.
A Hallgatói Hálózat azonban nem csak egy klasszikus szervezet szeretne lenni, hanem egy valódi hálózat, ami egy diákmozgalom alapjait teremthetné meg. Egy mozgalom szükségszerűen sok szereplőből áll, akiknek módszerei, illetve a közös üggyel (jelen esetben ez egy minőségi és a lehető legtöbb ember számára hozzáférhető felsőoktatás) kapcsolatos elköteleződésük foka különböző. Szükség van olyan aktivistákra, akik napi vagy heti szinten szervezkednek és részt vesznek a Koordináló Bizottság működtetésében, szükség van a helyi szinten aktív sejttagokra, de ugyanúgy szükség van olyan támogató tömegre, akik egy-egy ügyben állnak a HaHa mellé. A bevonódásnak ezt az egyszerűbb módját hivatottak biztosítani a Hallgatói Fórumok, melyeket akár a sejtek, akár a Koordináló Bizottság is szervezhet.
Ezen kívül nagy szükség van a HaHán kívüli szereplőkre is: a szövetséges oktatók, egyetemi dolgozók, középiskolai tanárok, gimnazisták, oktatáspolitikai szakértők és egyszerű állampolgárok nélkül a mozgalom csak félkarú óriás. Mi azonban elsősorban a diákság megszervezését tűztük ki célul. Bízunk benne, hogy ha nem csak transzparenciát követelünk, hanem mi magunk is transzparensen működünk, akkor saját példánkkal járulunk hozzá egy új politikai kultúra kialakításához. Abban is bízunk, hogy a bevonódás különböző szintjeinek a megteremtésével minél többen tudtok hozzánk csatlakozni: akár egy létező sejtbe beszállva, akár egy új sejt szervezésével (ezzel kapcsolatban keressétek a sejtkoordinációs munkacsoportot!), akár a jövőben szervezett hallgatói fórumokon vagy akciókon. Rajtatok is múlik, hogy a következő szülinapunkon elmondhatjuk-e, hogy az egyetem nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is a miénk!
