A (társadalmi) összefogás jelentőségéről

Babinszki Kata írása a pénteki élőlánccal kapcsolatban. Ha te is szeretnél írni a HaHa-blogra, jelezd Facebookon vagy e-mailben, szívesen közzétesszük, megbeszéljük, megvitatjuk a mondandódat.

Egy közelgő esemény kapcsán sokadjára kellett szembesülnöm azzal a kétségbeejtő érzéssel, hogy emberként mennyire tehetetlennek érzem magam, ha olyan társadalmi problémákkal szembesülök, mint például az elszegényedés. Egyre gyakrabban találkozom arról szóló hírekkel a médiában, hallom ismerősöktől és társadalomtudományi szakemberektől: Magyarországon aggasztóan megugrott és növekszik azoknak száma, akik rákényszerülnek, hogy havi 43 ezer forintból, vagy még kevesebből finanszírozzák saját maguk és családjuk kiadásait. Belegondolni abba, hogy ennyi pénzből kelljen valakinek biztosítania az otthon fenntartását, a mindennapi betevőt, betegség esetén a drága gyógyszereket – felfoghatatlan képtelenség. Még egy egészséges felnőtt számára is lehetetlennek tűnik, de újabban rengeteg volt rokkantnyugdíjas találja magát azoknak a sorában, akiknek a létminimum megfizetésére sem elegendő havi bevételből kellene valahogyan gazdálkodnia, miközben esélyük sincsen arra, hogy munkába álljanak egészséges- és szintén munkanélküli versenytársaik mellett.

Hogyan történhetett ez? Ki a felelős érte? Úgy gondolom tévedésben él az, aki a kormányt, más pártokat, az EU-t, vagy háttérben szövetkező fiktív árnyékhatalmakat hibáztat a kialakult helyzetért.

chain_01.jpg

A probléma gyökerét talán sokkal inkább az jelenti, hogy a képviselők nincsenek tisztában szavazóik szükségleteivel és érdekeivel, vagy csak közönyösek olyan jelenségekkel szemben, amelyeknek hatásával nem szembesülnek mindennapjaikban. Üres kampányígéreteket igyekszenek megvalósítani, mert ha ennyi elegendő az újra megválasztásukhoz, munkájuk és életszínvonaluk megtartásához, egyszerűen nincsen jobb esetben energiájuk, kevésbé szerencsés esetben pedig motivációjuk arra, hogy megismerjék azt a társadalmi valóságot, ami intézkedéseik kapcsán rengeteg ember számára élhetetlenné vált. Teszik mindezt azzal a szent meggyőződéssel, hogy egy képzeletbeli entitás, a nemzet érdeke szerintük így kívánja. A szükségszerűen egyoldalú, manipulatív politikai kommunikáció kártékony hatását valamennyien érezhetjük a bőrünkön. A mindenkori hatalom óriásplakátokon, kopogtató cédulákon, nagy nyilvánosság előtt megtartott beszédekben szuggerálja bele a választókba, hogy mit kell gondolniuk, mire vágyjanak és kit tekintsenek ellenségnek. Leveszi annak a terhét vállainkról, hogy saját véleményünk és gondolataink legyenek. Szükségszerűen ilyen, hiszen ennek köszönheti a 2/3-os többséget, a Békemenetet - és ne áltassuk magunkat, valójában a választók számára is ez volt a legkényelmesebb. A társadalom a hallgatással, a tűréssel tovább erősíti azokat a folyamatokat, amelyeknek eredményei között a számtalan üdvözlendő mellett ott vannak az egyértelműen tűrhetetlenek is. 

De tegyük most félre az ideológiákkal vívott szélmalomharcot és annak az elemzését, hogy mi forgácsolta szét a közvéleményt (gyakran tév-)eszméken alapuló, vakbuzgó pártpolitikai szektákra. A szokásos ujjal mutogatás és gyűlöletkeltés helyett úgy gondolom, érdemes lenne már végre belátni: vannak olyan kérdések, amelyekben ez a fajta megosztottság egyszerűen elfogadhatatlan. És az, hogy egyre több olyan ember van az országban, akinek 40 ezer forintból kell megélnie, aki egyik napról a másikra hajléktalan lesz vagy megfosztják addigi rokkantnyugdíjától, éppenséggel az egyik leghúsbavágóbb ilyen jelenség. Teljesen mindegy, hogy kinek vagy minek az érdeke kívánja mások mélyszegénységbe taszítását és ott rekedését. Egy jóérzésű magyar állampolgár nem fogadhat el semmilyen érvet amellett, hogy ez a tendencia helyénvaló vagy éppenséggel szükséges rossz valamiféle nemesként beállított cél elérésének folyamatában. Akkor sem, ha egyébként a kormányzó párt elveinek elkötelezett híve és szeretné támogatni választottjait abban, hogy munkájukat sikeresen és eredményesen végezzék.

Hazánkban a tüntetésekről általában a hatalom megdöntésére irányuló forradalmakra, erőszakra, anarchiára, káoszra asszociálnak a legtöbben. Félelemmel, szorongással, gyanakvással vagy nyílt agresszióval reagálnak az utcán felvonuló tömegek láttán, akiknek jelenléte megzavarja a komfortos illúziók nyugalmát. Ezek az emberek még nem ismerték fel, hogy a protestálás legtöbbször nem valaki vagy valami ellen irányul és legfőképpen nem kell együtt járnia egy újabb világégéssel vagy más tragédiákkal. Ha valaki a dogmáktól eltérő álláspontot nyilvánít ki, – legyen az egyén vagy egy közösség - akkor a pártszekták hívői számára azonnal eretnekké, hazaárulóvá, közellenséggé válik. Gyanús és rémisztő, ha valaki képes megfogalmazni elégedetlensége okát, ne adj’ isten még azt is tudja, mit tart kívánatosnak ahhoz, hogy a helyzet javuljon. Azonban fiatal, meglehetősen tökéletlen és alakuló demokráciánk egyik legfontosabb kommunikációs stratégiája jelenleg a tüntetés. Ahhoz, hogy ahogyan Orbán Viktor is fogalmazott, a kormányzat „meghallja a diákok” vagy bárki más hangját, nem elég a vasárnapi családi ebédek alkalmával, baráti sörözések ideje alatt elégedetlenkedni. A szabad vélemény nyilvánítás, az alkotmány által deklarált gyülekezési jog nem véletlenül van jelen a demokratikus államszervezetek alaptörvényeiben. Nem ördögtől való dolog, ha a képviseltek elégedetlenek a megbízott képviselők munkájának bizonyos aspektusaival és rossz érzésüknek úgy adnak hangot, hogy a hatalom számára is láthatóvá, hallhatóvá teszik elégedetlenségüket. Hiszen honnan tudhatná egy politikus, hogy a választóinak mire van szüksége, mit képviseljen a Parlamentben, ha soha nem szembesül az érintettek akaratával, nem tetszésével? Azzal az akarattal, amely őt magát felruházta az ország kormányzására és a magyar állampolgárok képviseletére. Valaha a Fiatal Demokraták Szövetsége is e szerint az értékrend szerint fogalmazta meg céljait, de sajnálatos módon úgy tűnik, túlságosan is akklimatizálódott egy előző rendszerből itt ragadt politikai – és társadalmi közeghez. Az ideológiák akolmelegéhez szokott magyar társadalom nagyobbik része pedig elégségesnek tartotta a névleges demokráciát és azt, ha a készen tálalt pártfogások svédasztaláról választhatja ki, mi tűnik gusztusa szerint a legfelelőbbnek az adott pillanatban. A politika pedig alkalmazkodott az igényekhez.

Mindez egy bizonyos pontig talán szükséges és elfogadható volt, de ezen a ponton már régen túl vagyunk. A demokrácia nem egy állapot, amelyet elért Magyarország, hanem egy folyamat, amelynek alakulásában minden állampolgárnak rendkívül nagy felelőssége van. És akkor, amikor a gazdasági érdekek érvényesítése felülírni látszik az állampolgárok jelentős részének boldogulását, rendkívül sürgetővé válik, hogy tovább lendüljünk a biztonságot nyújtó, de sokak életminőségét veszélyeztető valóságunkból.

A Hallgatói Hálózat aktivistájaként, fiatal, pártoktól irtózó demokrataként úgy gondolom, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szolgálhat útmutatásul azt illetően, milyennek kellene lennie egy demokratikus államban a mindenki számára kívánatos, alapvető értékrendnek. Az alábbiakban azokat a pontokat emelem ki, amelyeknek aktualitása talán nem szorul magyarázatra. 

A 23. cikkely 3. pontja: „Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít és amelyet megfelelő esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki.”

A 25. cikkely 1. pontja: „Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.” 

Az oktatáspolitikában jelentkező problémák hatására szerveződött hálózat számára mindig elemi fontosságú volt az, hogy a szociálisan hátrányos helyzetbe került családok gyermekeinek továbbtanulása biztosítva legyen és az elsajátítható, minőségi tudás megszerzésével esélyt kaphassanak életszínvonaluk javítására. A közelmúltban tartott szavazás alkalmával azért is támogattam, hogy Hallgatói Hálózat részt vegyen az Élőlánc az elszegényedés ellen elnevezésű tüntetésen, mert úgy látom, hogy egy olyan párt független civil kezdeményezés készül megnyilatkozni, amely a társadalmi egyenlőtlenség mindenkit érintő valóságos veszélyére kívánja felhívni a figyelmet. Hallatni szeretné olyan emberek hangját, akik velem egyetértésben nem valami ellen, hanem valamiért élnek az alkotmány által biztosított demokratikus jogaikkal, ezzel példát mutatva azok számára, akik még nem ismerik a tüntetés régi-új, konstruktív formáját.

Babinszki Kata

2013.08.15. 00:51 Madibainges


1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://hallgatoihalozat.blog.hu/api/trackback/id/tr495461353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sweet And Full Of Grace 2013.08.15. 13:03:27

Bohócforradalom reloaded.

*ásít*

Hallgatói Hálózat

Önszerveződő magyar diákmozgalom.

Ne csak lájkolj, szerveződj!

Címkék

1world1struggle (1) 2014 (2) 4. Alaptörvény-módosítás (1) alternatív iskolák (1) antipopulizmus (1) árvíz (1) Athén (1) autonómia (2) Bajnai (1) Bánkitó (3) bázisdemokrácia (1) bizonytalanság (1) budapest pride 2014 (2) CDN (1) CEU (1) civil politika (1) Corvinus (1) demokrácia (2) demokratikus bázis (1) demokratikus ifjúságért alapítvány (1) demokratikus iskolák (1) demokratikus nevelés (1) diák (1) diákhitel (1) diploma (1) disputa (2) educatio (3) egyetemfoglalás (3) egyiptom (1) elegünk van! (1) élő (2) elte (3) ELTE BTK (1) emmi (2) érvénytelen szavazat (1) esemenyek (31) eu (4) európa (1) felsőoktatási törvény (17) fischer iván (1) forradalom (1) G. Szabó Dániel (1) generációk (1) Gordon (1) Görögország (1) HaHa (1) haha sejtek (1) hallgató (1) hallgató? (10) hallgatoi forum (8) hallgatói szerződés (3) hallgatók (1) halozat (10) hangout (1) hoffmann rózsa (6) HÖK (1) horvátország (2) humor (1) igazgyöngy alapítvány (1) interjú (1) international (2) jog (2) kancellár (1) keretszámok (15) korrupció (2) középiskolások (6) közlemény (8) közvetlen demokrácia (1) küldöttgyűlés (1) külföld (1) lék (2) március 15 (2) művészet (1) NAV (1) nemzetközi aktivizmus (1) nyílt fórum (1) nyugdíjas (1) occupy (4) pártok (5) pécs (1) pedagógusok (1) pénzügyek (1) plénum (1) politechnikum (1) pride (2) reformpedagógia (1) rendszerkritika (1) röghöz kötés (4) sejtek (2) SOTE (1) szabadegyetem (11) szakmai (7) szavazás (3) szegénység (2) szégyenlista (1) széles (1) szélsőjobb (2) sztrájk (7) tanárok (1) történelem (1) tudás érték (1) tüntetés (4) undefined (1) választások (3) vélemény (5) vendégposzt (1) videó (14) zenész (1) zöld fiatalok (1) Címkefelhő

Feedek

Creative Commons licenc

Creative Commons Licenc