Hogyan készült? A Forradalom

Állítólag politikai pártok uszítanak minket. Állítólag átláthatatlan mozgató erők vesznek rá, hogy bizonyos dolgokat elkövessünk. És a legjobb: állítólag pénzt is kapunk érte! Akik előszeretettel rágalmaznak, azok szerint voltam már cionista, hazaáruló, jobbikos, MSZP-s, és még sorolhatnám. Van az a fajta szűklátókörűség, ami dühít, amitől tehetetlennek érzem magam, de rájöttem, hogy a valós idejű történelemhamisítás ellen csak egy módon tudok tenni: ha elmesélem az igazságot. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.

_MG_4898.JPGHétköznapi egyetemisták vagyunk, akik megállíthatatlanul harcolnak, de korántsem tökéletesek. Előfordul, hogy sál nélkül rohangálunk az utcán, aztán egy hétig lázasan, köhögve tesszük ugyanezt, véletlenül fordítva fújjuk fel a Z betűt a molinónkra, vagy úgy indulunk útnak, hogy a 8 darab elemből csak 7 működik a megafonban. De az összes hibánk ellenére egy dolgot senki nem vitathat el tőlünk: a függetlenségünket. Ezért vállalkoztam arra, hogy most egy hétköznapi egyetemista szemszögéből meséljem el azt, amiről már olyan sokféle mendemondát hallhattunk:  hogy ,,hogyan készült” a forradalom.

2012.12.26. 18:19 chanimano


136 komment · 2 trackback

Címkék: horvátország sztrájk keretszámok esemenyek lék educatio szabadegyetem felsőoktatási törvény Bánkitó hallgató?

Hangulatjelentés

-Milyen a hangulat tifelétek?
-Hááát...azt olvastam, kitűnő.
-Hol olvastad?
-A hangulatjelentésben.
-Akkor biztos kitűnő!


Péntek este van, a Cirko-Gejzír mozi nagyobbik termében épp a zágrábi egyetemfoglalásról szóló Blokád" című filmet vetítik. A leghátsó sorban ülök (merengek a félhomályban), és a horvát diákok küzdelmét figyelem. Annyira ismerős a helyzet, s mégis távolinak tűnik az egész. Pedig nem Kanadáról, vagy Chiléről van szó.
Zágrábtól a magyar határ csak egy óra kocsival, Budapest három és fél (vonattal hat, ezt az utat stoppal kb. egy délután alatt meg lehet tenni). 350 km. Sem időben, sem térben nem nagy távolság. 800 év közös történelem, s valószínűleg a horvát demokratikus kultúra is ugyanúgy megszenvedte a majd félévszázadnyi államszocializmust, mint a miénk. A film utáni beszélgetésből az is kiderül, hogy küzdelmük során hasonló problémákkal szembesültek, mint mi: helyenként cinikus médiával, az ügyben érintett politikusok mellébeszélésével, cselekvésképtelen hivatalos érdekképviseleti szervekkel. Bár eredeti célkitűzésüket, az ingyenes felsőoktatást nem sikerült elérniük, mégis, akcióik hatására Horvátországban olyan felsőoktatási törvényt hoztak, mely messze igazságosabb, mint a jelenlegi és az ezt megelőző magyarországi rendszer volt. Csak a példa kedvéért: az első év mindenkinek ingyenes, akit felvettek, utána pedig csak azok fizetnek, akik nem tanultak elég jól. Véleményem szerint egy ilyen, a hallgatók tudása alapján szortírozó rendszer, mely mindenki számára megadja a lehetőséget, hogy bizonyítsa szorgalmát és tehetségét, a felfelé való társadalmi mobilitás igazi záloga. Szemben a jelenlegi magyarországi rendszerrel, mely a legjobban teljesítők egyre szűkebb rétegén túl csak azok vehetnek részt a felsőoktatásban, akik képesek kifizetni a többszázezres (van, ahol az egy millió forintot is meghaladó!) költségtérítésnek vagy részösztöndíjnak csúfolt tandíjat. 

Tehát a horvátoknak a hangjuk hallatásán túl is sikerült valami nagyot elérniük. Mi mit csináltunk rosszul?

Lelkes zágrábi “kollégáinkat”  hallgatom, s közben lepörögnek előttem az év eseményei: ahogy felfelé futunk az ELTE ÁJK lépcsőin, nyomunkban több száz emberrel, azt skandálva, hogy az Egyetem a miénk!”, a fórum, ahol hangot adunk követeléseinknek és nemet mondunk Hoffmann Rózsának, a márciusi nap, amikor forradalmi hangulatban bevonulunk a SOTE rektori hivatalába, és egy maroknyi emberrel bent töltjük az éjszakát, hogy így gyakoroljunk nyomást a szenátusra Schmitt Pál ügyében. És kiráz hideg. Még semminek sincs vége. Épp, hogy csak elkezdtük! Ez még csak a kezdet!

                                             Fénykép forrása: index.hu

Tudjátok mi a legjobb az egészben? Hogy a film után nem csak én gondoltam így. Persze hetek, sőt hónapok óta a levegőben lógott a csináljunk már végre valamit”-hangulat, mégis úgy látszik, ez a 90 perc adta meg azt a lökést, amire eddig mindenki várt. Hirtelen felpörögnek az események, és két héttel a film vetítése után már egy egészen vegyes, ám nagyrészt ismerős társaságban találom magam. Szociológia, kulturális antropológia, nemzetközi kapcsolatok, történelem, filozófia, genetika és informatika szakos hallgatók ülnek körülöttem, és a felsőoktatásról beszélgetünk.

Elegünk van. Elegünk van a keretszám csökkentésekből. Elegünk van a hallgatói szerződésből. Elegünk van a felsőoktatást érintő milliárdos elvonásokból, mellyel az egész ország jövőjét teszik kockára. Elegünk van abból, hogy folyamatosan a válságra hivatkoznak, pedig nagyon is jól látszik, hogy mire szórják el a pénzt!
Persze egymás gondolatainak megismerése nagyon fontos dolog, de mi nem csak beszélgetni akarunk, hanem végre tenni is valamit! Ezért döntöttünk úgy, hogy összegyűjtjük a környezetünkben lévő hasonló gondolkodású hallgatókat és oktatókat és, heti rendszerességű találkozókon, fórumokon beszéljük meg, hogy mégis hogyan szervezhetnénk meg egy, a horvátokéhoz hasonlóan sikeres tiltakozást. Ezek kicsi, de nagyon fontos lépések egy olyan folyamatban, melynek célja a jelenleginél és az ezt megelőzőnél igazságosabb és hatékonyabb felsőoktatási rendszer.
Egy olyan törvény, melyet nem a pillanatnyi politikai akarat diktál, hanem olyan hozzáértő független szakemberek készítenek el, akik megértik, hogy a válságból kivezető út, sőt országunk jövője az oktatáson múlik, nem pedig a rövtávú költségvetési sikereken.
Társaságunk most még csak egy lassan, de biztosan növekvő kör. Remélem, ahogy telnek a napok, majd elmondhatom, hogy csak egy a sok közül. Mert egy igazán hatásos akcióhoz viszont tömegekre lesz szükség, és ezért, miután elolvastátok ezt kis hangulatjelentést, nézzetek és kérdezzetek körbe, beszélgessetek hallgatótársaitokkal és oktatóitokkal, aztán válaszoljátok meg nekem a kérdést:

                        Milyen a hangulat tifelétek?
 

2012.11.25. 20:25 zsoltiuszprime


Szólj hozzá!

Címkék: horvátország sztrájk keretszámok hoffmann rózsa felsőoktatási törvény hallgató?

Hallgatói Hálózat

Önszerveződő magyar diákmozgalom.

Ne csak lájkolj, szerveződj!

Címkék

1world1struggle (1) 2014 (2) 4. Alaptörvény-módosítás (1) alternatív iskolák (1) antipopulizmus (1) árvíz (1) Athén (1) autonómia (2) Bajnai (1) Bánkitó (3) bázisdemokrácia (1) bizonytalanság (1) budapest pride 2014 (2) CDN (1) CEU (1) civil politika (1) Corvinus (1) demokrácia (2) demokratikus bázis (1) demokratikus ifjúságért alapítvány (1) demokratikus iskolák (1) demokratikus nevelés (1) diák (1) diákhitel (1) diploma (1) disputa (2) educatio (3) egyetemfoglalás (3) egyiptom (1) elegünk van! (1) élő (2) elte (3) ELTE BTK (1) emmi (2) érvénytelen szavazat (1) esemenyek (31) eu (4) európa (1) felsőoktatási törvény (17) fischer iván (1) forradalom (1) G. Szabó Dániel (1) generációk (1) Gordon (1) Görögország (1) HaHa (1) haha sejtek (1) hallgató (1) hallgató? (10) hallgatoi forum (8) hallgatói szerződés (3) hallgatók (1) halozat (10) hangout (1) hoffmann rózsa (6) HÖK (1) horvátország (2) humor (1) igazgyöngy alapítvány (1) interjú (1) international (2) jog (2) kancellár (1) keretszámok (15) korrupció (2) középiskolások (6) közlemény (8) közvetlen demokrácia (1) küldöttgyűlés (1) külföld (1) lék (2) március 15 (2) művészet (1) NAV (1) nemzetközi aktivizmus (1) nyílt fórum (1) nyugdíjas (1) occupy (4) pártok (5) pécs (1) pedagógusok (1) pénzügyek (1) plénum (1) politechnikum (1) pride (2) reformpedagógia (1) rendszerkritika (1) röghöz kötés (4) sejtek (2) SOTE (1) szabadegyetem (11) szakmai (7) szavazás (3) szegénység (2) szégyenlista (1) széles (1) szélsőjobb (2) sztrájk (7) tanárok (1) történelem (1) tudás érték (1) tüntetés (4) undefined (1) választások (3) vélemény (5) vendégposzt (1) videó (14) zenész (1) zöld fiatalok (1) Címkefelhő

Feedek

Creative Commons licenc

Creative Commons Licenc