White Pride, Gay Pride, etc.

A HaHa szervezeti szinten eddig nem vett részt a Budapest Pride-on, de az idei meneten több aktivistánk is részt vett, mind menetkísérőként, mind szervezőként. Ennek kapcsán három blogbejegyzés született, először önkéntes szemszögből Révész Péter írását olvashattátok.

A most következő posztnak volt egy 1.0-ás verziója még tavaly, ami akkor technikai okok miatt (elbénáztuk) nem került fel a blogra. Fogl Márton írása a kordonon belülről és túlról. 

Deák tér, 12:16. Még ezt az utolsó sört megisszuk, aztán ideje felvenni a tüntető ruhát. Menetelünk egyet bajtársiasság-napon, aztán rendet teszünk a buzik közt. Lerúgom a papucsot, nyúlok a Nemzeti Zokniért, elkezdem felhúzni a lábamra. Hihetetlen, hogy jobbra az a két libsi ennyit röhög a zoknimon, pedig címer is van rajta – ilyen hazafias dolgot még soha nem is láthattak. A Nemzeti Zokni megvan. Most jön a tüntető nadrág. Géza takarj, amíg felveszem. Jó fekete, ettől félnek a buzik. De hogy most levegyem-e a rövidnadrágom? Megint néznek, folyton néznek azok a szaros libernyákok. Zavarban vagyok, inkább ráveszem a rövidre a tüntető nadrágot. Melegem lesz, de én kemény vagyok. Most Géza is szól, menjünk inkább a többiekhez, mert ezek csak röhögnek a nemzeti érzéseinken.”

A megmondóscikk divat lett, én is írok hát egyet. De nincsenek illúzióim; amíg ez a szöveg nem szélsőjobbos portálon jelenik meg, úgysem tudna meggyőzni egy szélsőjobbost se semmiről. Úgyhogy nem is nekik írtam.

white_pride_world_wide_by_14wpww88d49ah78.jpg

Szóval, emlékszem, olvastam valami blogon, hogy „antifasizmus sucks”. Ja, persze, újszerűsködő értelmiségi leszámolgat a régi fogalmakkal... Azt mondják, fasizmus nincs is Mussolini óta, tehát az egész antifasizmus kamu. Hallottam már ilyen érvelést. Hol is?... Megvan. "Az Árpád-sávos zászlót lehet lóbálni, mert köze sincs a nyilasokhoz: akárki megmondhatja, kevesebb rajta a sáv." Történetiesítéssel oly könnyű eltagadni a kortárs jelentéseket; a történelem a legtökéletesebb eszköz illúziókeltésre. Miért mondom ezt? Mert íme, ez a valami újfasizmus igenis létezik.

 „Irány a kordon, jussunk dobálós távolságba. Minden le van zárva. A rendőrök szemtelen fejjel fordítják vissza a hazamenni akarókat, nemlehetmajdcsakdélután. Jó lesz ez, én örülök. Mert ugyan mi még a gárdával együtt is csak ötvenen vagyunk itt, de az ide szorult járókelőktől többnek tűnünk! És kifejezetten boldog vagyok, hogy az összes tisztes magyar érti, hogy a kordon a buzik miatt van. Valaki itt azt mondja, miattunk, tisztes magyarok miatt. Nem, a kordon a buzik miatt van. Mert mi csak kicsit bántanánk őket, de igazából mi is tudjuk, hogy pár rendőr egy perc alatt szétzavarhatna minket.”

Akik a Pride körül császkáltak, üvöltve kívánva Auschwitzba a buzikat, máskülönben nem keverendőek a skinheadekkel sem. Mutatja ezt: pl. aki a Füge Udvar bejáratában ül, karján tetovált újfasiszta kereszttel turkál a táskámban, ő közben nem csak a nőknek szól be, mert nők, nem csak a színes srácok után bólint a másik őrnek, hogy „még egy buzi!”; veréssel fenyegeti ő a skinheadet is, mert vörös-feketét lát rajta.
Ez egy paradigmatikus esete annak, hogy a blogger-sajtós értelmiségi kitartóan nem érti a saját miliőjén kívüli jelenségeket. A skinheadek és az ú.n. boneheadek köztegy fásult fodrász szemével nézve valóban felléphet bizonyos morfológiai hasonlóság – de csak azok számára, akik nem tudják olvasni a horogkeresztek, nyilaskeresztek, white-pride-pólók szimbolikáját. Ilyet csak bonehead-en látni.
Viszont a Pride-menetben volt egy nagy antifasiszta molinó, a környék valószínűleg minden skinheadje a mögött sétált. Kár, hogy ezt a cikkíró értelmiség – „a nemzeti érzés álcája mögé bújva felebarátját bántalmazó szkinhed” – paranoid homogenizálással honorálja...

 „Valahol balhé volt, de arról megint lemaradtam. A kordonoknál. Mindegy, azt mondják, elindultak. ... Igen, most már látom is őket. MOCSKOS BUZIK, MOCSKOS BUZIK! ... Jó, elmentek, egy utca szaladás a következő kordonhoz. Büszke vagyok magunkra, mert nagyon szervezetten együtt mozgunk. Kordonról kordonra, a legrövidebb úton. Mintha még a rendőrök is úgy állnának, hogy minél gyorsabban mehessünk. Így megy ez. MOCSKOS BUZIK. Remélem hallják is.”

És mi a helyzet az érpataki eszelőssel? Persze, hogy nem jöhet a legjobb szivárványos buliba. Hogyne lenne a liberális is kirekesztő azzal, aki bántja. Másrészt, a fehérerős se kímélné a liberálist, hiába hogy ő is magyar, fehér, stb. „Minden ember egyenlő”, „felsőbbrendű faj tagja”, ezek csak absztrakciók; csak akkor gondol velük valaki, ha haverokkal beszél, távol a valós élet kihívásaitól. Szóval persze, hogy érpataki eszelősökre nem vagyunk kíváncsiak. Ha máskor is így viselkednének, a sztereotipikus jobbik-keresztény bajuszkonzervatív nagymagyar családok sem engednék őket a közelükbe. De most már a lényegre kéne térnem, hiába hogy még annyi hülye részletről szívesen írnék. Mint mondjuk a szatíra esete a kontextus negligálásával, a Buzilobbi Internesönel recepciójában... Áh, a lényegre.

 „Hjaj, kifulladtam az anyázástól – most lemaradtam! A többiek valahova elszaladtak. Engem meg most körülvesz egy rakás buzi. Ezek táncolnak! A kordonon innen! Hát nem félnek tőlem?! Integetnek egymásnak a benti buzikkal! Örök hálám rendőrség, hogy nem engeditek őket is buzulni a többiekhez.
Na szaladás a többiek után. Üres utca, üres utca... Sok lezárt üres utca, ahol csak birkákkal találkozom, akik haza akarnak menni. Amerre megyek, mindenki a buzikról beszél, mindenki háborog miattuk. Úgy látszik kezdik érteni: a buzik elveszik az ő munkájuk is. Vagy a zsidók. Kérdezem a rendőrt, merre vagyunk, és megmutatja az utat. Megyek tovább, valami csajt hallok magyarázni: én 'ezeket' a köcsögöket verném meg. Kikre gondol...?”

pride_2.jpg

Kép forrása: hvg.hu

Nem hiszek a gonoszban. Gonosznak bélyegezni valakit csak alibi a gondolatnak, menedék az értelmezés kényszerétől. Ha az újfasisztákról van szó, a kérdés így most ez: van-e akinek kevés egy Nemzeti Zoknis narratíva, ha a világukról van szó? Mert ha nincs? Ha nem akarjuk megismerni, hogy valójában mi az, ami ezeknek az embereknek ökölbe szorítja, ütésre lendíti a kezét, mi az, ami elől csak az uniform tömegben menetelve érzik biztonságban magukat; akkor csak az antifasizmus nyers ereje marad ellenük. Az pedig egyszer már kevés volt a bajban, mert a fasiszta embergép éppen a nyers erőt nézve teljesít jobban másnál.

Na nem mintha egy magyargárdás máris ilyen embergép lenne. Csak épp van valami a világban, ami miatt azzá akar válni. Anómiás helyzet, privilégiumféltés, 4.6 millióan szegénységben, 1.5 millióan mélyszegénységben, a háztartások jövedelme évi átlag 2%-ot csökken... Indokolt, ha dühös valaki. Nem meglepő az sem, hogy a tehetetlen dühtől hajtva van, aki ártatlanoknak támad: illúzió a tehetetlenség érzése ellen.

Meg kéne ezt érteni – komolyan kéne végre venni a társadalomtudósokat – és teoretikusan máris kezelhetőbbé lenne a tarthatatlan helyzet.

Ha ez megvan, kedves olvasó, már nincs is más dolgunk, mint megfosztani politikusainkat a cselekvés privilégiumától, és magunkhoz ragadni a kezdeményezést. Mert az enyhén szólva is aggasztó, hogy közülük még a hiperdemokraták és szuperszocialisták is nagyjából csak a gyűlölet becsatornázásának szándékáig jutottak a négyéves királyságért való versenyben. Ha csak politikusokra, rendőrökre bízzuk, még nagyon-nagyon sokáig nem lesz kordonok nélkül Budapest Pride.

„Következő kordonnál valaki azt kiabálja, hol vannak a gárdisták, jobbikosok, minek van itt lezárva minden, nincsenek is sehányan. Szólok neki: hallod?! hallod?! De nem hallja. Végre a Hősök tere mellett ismerős arcokat látok. Géza, ti meg honnan szereztetek riksát, mióta vagytok itt? Mi, hogy a rendőrökre döntöttétek a kordont? Jólvan, adj nekem is egy sört, látom belétek kár még egy. Nem, idén nincs kedvem még itt a pozsonyi csatához is. Inkább most már kapjunk el pár hazamenő buzit. Tavaly is engedték.”

Fogl Márton

A cikk a szerző véleménye nem a Hallgatói Hálózat álláspontja. 

2014.07.11. 16:41 tfm


2 komment

Címkék: vélemény pride budapest pride 2014

Gondolatok a 19. Pride kapcsán

A Budapest Pride-on a HaHa eddig szervezeti szinten nem vett részt, de az idei meneten több aktivistánk is önkéntesként dolgozott. A következőkben egyikőjük gondolatait olvashatjátok. 

Blogposztjainkban igyekszünk minél több nézőpontot és véleményt megjelentetni, ezért készülünk még két bejegyzéssel, az egyik jóval kritikusabb nézőpontból értekezik a Prideról, mint a most következő poszt, a másikról csak annyit mondok: Nemzeti Zoknik. 

pride.jpg

1. rész: Szégyen és fájdalom

A szombati Pride sok negatív és pozitív dolgot is adott - először a negatívakat írom meg, aki akarja, olvassa el - ha nem is teszi meg senki, legalább is magamnak hagyok valamiféle emlékeztetőt szombatról.

Előrebocsátom, hogy voltam párszor már önkéntes különféle tüntetéseken párszor - nem akarok többnek tűnni, mint ami vagyok, mindannyiszor leginkább a "talpas" szerepét játszottam el. Ez persze nem zárta ki sosem, hogy a helyzetnek megfelelően gondolkozzak, és ha kell, önállóan cselekedjek. Arra számítottam előre, hogy "terelgetnem" kell embereket - ezért is jelentkeztem önkéntesnek. Azonban arra semmiképpen sem tudtam felkészülni, hogy mi lesz, ha megkérdezi valaki, hogy miért kell pontosan terelnem őt. Miért nem lehet később csatlakozni a menethez? Miért nem lehet szabadon elhagyni azt? Miért kell a végén várakozni a kiengedésnél?

És a válasz a legtöbb esetben ugyanarra mutatott vissza - az ellentüntetőkre, a "csendes többség" közönyére, illetve a néha kifejezetten inkompetens rendőrségre. Aminek persze ugyanaz az alapja pontosan: az egész társadalomban hallgatólagosan jelen levő, konformista, minden eltérő dologtól irtózó mentalitás. De erről később.

Először inkább azokról, leginkább a számomra megalázó helyzetekről szeretnék írni, amikor emberek sokaságának kellett elmagyaráznom, hogy nem biztonságos elmenni a bármiféle véletlenszerű irányba, mivel lehet, hogy ellentüntetőkbe akadnak, akik bizony agresszívak. Arról a három, vélhetőleg amerikai fiatal lánnyal folytatott rövid beszélgetésemről, amikor szemlesütve kellett elmagyaráznom, hogy ha elhagynák az útvonalat, megvernék őket. Arról, amikor egy középkorú, heteroszexuális házaspárt kellett rábírnom, hogy ne akarjanak a Dózsa György úton hazafelé eltávozni a rendőrkordonon át. Amikor kutyával vonulókat kellett figyelmeztetnem, hogy vigyázzanak, mert lehet, hogy petárdával dobálják a menetet. Amikor anarchistákat kellett megkérnem, hogy ne menjenek oda a kamion tetejére felmászó ellentüntetőhöz. Vagy amikor átlagos vonulókat kellett megakadályoznom abban, hogy odamenjenek a kordonokhoz válaszolgatni a bekiabálóknak (holott én is milyen szívesen megtettem volna!).

És legvégül mindegyik közül a legfájdalmasabb feladatról: amikor a ligetből való távozáskor sorban kellett megkérnem a vonulókat, hogy saját biztonságuk érdekben tegyék el a szivárványos zászlóikat. Annál pocsékabb rész nem volt - illetve talán az, hogy a magyarok pontosan megértették ennek az okát.

Szó se róla, nagyon megértő volt mindenki, és meg is köszönték, hogy vigyáztam rájuk. De a lényeg: olyanok miatt érzek most szégyent, akik miatt itt akarom hagyni magam is az országot. Akik engem is gyűlölnek amiatt, ami vagyok - még ha konkrétan ez nem szexuális orientációm, hanem az - általuk megkonstruált - származásom. És a legrosszabb: én is átveszem a kategóriáikat, a "honfitársaim" miatt szégyenkezem, holott a nemzeteket egyértelműen elavult képződménynek tartom. Semmi sem köt össze velük, csak a viselkedésük okán érzett szégyen.

Tökéletes kápó voltam a menetben, a felvonulók pedig illedelmes rabok. Azt tettem, amit felülről helyesnek gondoltam - mintha egy pici Führer állandóan a fejemben lett volna, és instruált volna. És a résztvevők túlnyomó részének a fejében ugyanúgy ott szövegelt ez a Führer, csak talán kicsit halkabban. Kevesen voltak, akik nem hallgattak rám - pedig őszintén szólva sokkal jobban éreztem volna magam, ha nem a rajtam levő sárga mellény szimbolikus hatalma, és a túlélésre kihegyezett ösztönök szabnák meg az emberek viselkedését - akkor talán tényleg "Szabadnak" nevezhetnénk magunkat.

2. rész: Öröm és büszkeség

2014.07.10. 19:31 tfm


6 komment

Címkék: vélemény pride budapest pride 2014

Elmenni szavazni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki benne van én nem ellenzem

A választások kapcsán két vitaindító cikket raktunk ki a szavazás értelméről és értelmetlenségéről. A vitaindító sikeresnek bizonyult, hatásukra egy olvasónk, Pőcze Borbála az érvénytelen szavazás mellett érvelt, Turai Eszter posztjára a Kettős Mércén írtak válaszcikket. Most egy másik olvasónk, Kiss Csaba írt egy nagyobb lélegzetvételű cikket a részvételi demokráciával kapcsolatos dilemmáiról és a választásokról. 

Kommentelni, további cikkeket beküldeni továbbra is ér, a dilemma nem vasárnap ér véget!

A Hallgatói Hálózat blogján három írás jelent meg arról, hogy vajh elmenjünk-e szavazni április 6-án, vagy sem. Turai Eszter szerint mivel a választás merő hétfátyoltánc s a többi néma csend, így nem csak hogy nem érdemes elmennünk a szavazófülkék magányába, hanem ráadásul még káros is, mert így abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy tettünk is valamit a demokráciáért, holott csak pocakos mamelukokat küldözgettünk a parlamenti patkóba. Somló Eszter szerint viszont a demokrácia ott kezdődik, hogy az említett magányban húzunk egy ikszet – ha jól veszem ki, ez az iksz akár az egész szavazólapot is átfoghatná –, mert ha még ezt sem tesszük, a demokrácia műve veszve. Pőcze Borbála lényegében az utóbbi álláspontot képviseli, ama konkretizálással, hogy a szóban forgó iksz valóban terjedjék ki a szavazólap egészére.

dem.jpg

Abban mindhárman egyetértenek, hogy demokrácia ≠ x, hanem „keress új eszközöket és végre ténylegesen szólj bele a közügyekbe” (Turai E.), „hallassuk a véleményünket, hiszen ezt jogunk van megtenni. Nem csak négy évente, mindig” (Somló E.), „a politikai szerepvállalás, a demokrácia nem a fülkében kezdődik és ér véget, hanem minden nap folyik az életünkben” (Pőcze B.). A különbség nézeteik között az, hogy Turai Eszter szerint a választás ellene van a valódi demokráciának, mert ellankadásra buzdít minket, a másik Eszter és Borbála szerint viszont ez szerves része vagyon a népuralomnak, ám az mégis valami ennél több.

Mivel Turai Eszter nagyon markáns és provokatív álláspontot fogalmaz meg, s azt kellő alapossággal meg is érveli, és ha ezt elfogadjuk, sutba kell dobnunk a rendszerváltás óta eltelt emberöltőt, mi több, a reprezentatív demokrácia több évszázados történetét (mely nálunk nem igazán tekint tovább vissza 1990-nél), az ő írására érdemes elsősorban vigyázó szemünket vetnünk.

Először is azt írja: „A részvételre buzdító videók, cikkek érvelése (vagy csak szlogenje) mögött az az előfeltevés áll, hogy a 4 évenkénti szavazáson alapszik a demokrácia. Másképp: az a demokrácia, amikor az emberek négyévenként elmennek szavazni.” Eszter szerény véleményem szerint helyesen látja meg, hogy azok, akik szerint a demokrácia „a 4 évenkénti szavazáson alapszik”, alaposan tévednek. A négy évenkénti szavazáson ugyanis nem a demokrácia, hanem a képviseleti kormányzás alapszik (meg még több minden máson is). A demokrácia a nép uralmán alapszik, jobban mondva a demokrácia a nép uralma, ahogy a görög szó eredete is mutatja (démosz=nép, kratein=uralkodni). A kérdés csak az, hogyan uralkodik a nép.

Nem mennék bele itt hosszas demokráciaelméleti és –történeti fejtegetésekbe, csak azt az egyszerű állítást tenném, hogy a nép vagy közvetlenül, vagy közvetve uralkodhatik. Ha végigpásztázzuk a történelmet, hosszabb ideig működő közvetlen demokráciákra alig találhatunk példákat, s ahol igen, ott is jellemzően a nép csak a nép egy részét jelentette (pl. Athén, de a végrehajtó hatalmat ott sem a nép gyakorolta). Az úgynevezett képviseleti demokráciák viszont Nyugat-Európában és Észak-Amerikában már évszázadok óta relatíve sikeresen működnek.

Eszter mindazonáltal olyan demokráciát tartana kívánatosnak, „ami a nép tényleges hatalmát, a beleszólás valódi lehetőségét jelenti”, és jelzi, hogy ehhez hasonló már megvalósult a világon, csak ezek bemutatása „több külön posztot érdemelne”. Nos, én kíváncsi lennék, mik íratnának le ezekben a posztokban, mert – lehet, hogy csak ismereteim szegénysége miatt – én még olyan demokráciával nem találkoztam, ahol a népnek tényleges hatalma, beleszólásának valódi lehetősége lenne, bárhogy is értsük ezeket. Valóban történtek erre irányuló kísérletek, de ezek sajnos gyorsan elbuktak. A politikai osztály mindig és minden körülmények között kiválasztódik, a nép szükségképpen delegálja hatalmát egyes tagjaira. Egy közvetlen demokráciában is lennének aktívabbak és passzívabbak, utóbbiak egy idő után ráhagynák a dolgok intézését előbbiekre. Az összesség a gyakorlatban soha nem tud uralkodni maga felett, nem lehet egyszerre uralkodó és alattvaló, ahogy azt egykor egy genfi polgár elképzelte.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy jó, hogy így van. Azt állítom csupán, hogy nem lehet máshogy. Az úgynevezett népnek nem is mutatkozik igénye arra, hogy minden percben a hatalmát gyakorolja. Márpedig a hatalmat nem lehet hétfőn 10 és 12 óra között gyakorolni, a hatalomgyakorlás folyamatos munkát jelent. Már csak ezért is kénytelenek vagyunk másokra testálni a gyakorlást. Továbbá a modern politikában egyszerűen praktikusan kivitelezhetetlen a közvetlen hatalomgyakorlás. Nézzük a törvényhozói hatalmat. Náncsi néni nem fog az interneten igennel vagy nemmel szavazni az adótörvényekre, melyekről azt sem tudja, hogy micsodák. Persze a képviselők nagy része sem tudja, de valójában nem is ők gyártják a törvényeket, hanem egy szakértői agytröszt. A képviselő csak megszavazza, amit mondanak neki. De Náncsi néni is csak ezt tenné. A végrehajtó hatalom nép általi gyakorlása pedig már tényleg a tudományos fantasztikum világába tartozik.

Nézzük ezek után Eszter három érvét a képviseleti demokrácia ellen.

1463624_10202925835173246_1427580657_n.jpg

1. A véleménynyilvánítás pontatlansága. Eszter szerint azzal, hogy teszek egy ikszet, lényegében semmilyen véleményt nem mondtam, mert egy politikai vélemény összetett, s én nem érthetek egyet annak az összetételnek minden egyes pontjával, ami egy párt – khm – programját jelenti. Nos, ez igaz, de nem szerencsés abszolút értelemben venni. Egyrészt az egyik párt által kínált komplexummal jobban egyetértesz, a másik által kínálttal kevésbé. Tehát az egyik párt programja mégis jobban képviseli a véleményed, mint egy másiké. Egy közvetlen demokráciában persze közvetlenül nyilváníthatnál véleményt. De a sok különböző vélemény között ott is kompromisszumnak kéne kialakulnia, s a közösen eldöntött politikai programmal megint számos ponton nem értenél egyet.

Másrészt az állampolgári vélemények is formálják egy párt programját vagy ideológiai habitusát. A kínálatot meghatározza a kereslet. Igaz, sokszor negatív irányba, lásd olcsó populizmus, de ez is épp azt igazolja, hogy a vélemények hatnak a politikára. Persze ez visszafele is működik: propaganda, ideológiai indoktrináció stb., vagyis a keresletet is meghatározza a kínálat. Sajnos Magyarországon inkább utóbbi érvényesül, mint előbbi, ezért érzik úgy sokan, hogy nincs kire szavazni. De ha elég sokan érzik így, előbb-utóbb a kereslet kínálatra talál.

2. A beleszólás közvetettsége. Eszter szerint a parlamentbe beküldött képviselő nem tudja képviselni a te akaratodat, mert – választókerületi képviselő esetén – nem tudja képviselni területe lakosainak érdekét, hisz 1. mert nincs ilyen érdek, max a többség érdeke van, 2. valójában a pártérdeket képviseli, nem a választókerületét. Ez is igaz. A te érdekedet csak te tudod képviselni. De még ha mindenki maga is képviselhetné az érdekeit, eme érdekeket akkor is össze kellene hangolni: százfelé nem mehet a szekér. A végeredmény ugyanaz lenne: a te érdeked nem egyeznék meg azzal az összérdekkel, ami kijönne az egészből. Az is az említett genfi polgár illúziója volt, hogy az általános akarat valójában a te igazi akaratod. Közvetlen beleszólásod csak akkor lehet, ha 1. te vagy a góré, vagy 2. azt gondolod, hogy amit az általad választott vezetés akar, azt akarod valójában te is.

A te x-ed egy abból a sokmillió x-ből, amely alapján semmit nem tudunk meg arról, hogy mit akarnak az emberek” – foglalja össze a két pontot Eszter. De ha mindenki közvetlenül beleszólna, akkor a te x-ed és a sokmillió x azonos lenne? (Itt x = közvetlen beleszólás.) És az így kijött eredményből megtudhatnánk, hogy mit akarnak az emberek? Így is egy az egyes emberekétől különböző akarat jönne létre, ahogy a képviseleti rendszerben. Lehet, hogy jobban a magadénak éreznéd az összakaratot, mert közvetlenül formálhattad. De ez éppúgy nem a te akaratod lenne.

3. A cselekvés illúziója. Eszter szerint a szavazás lényegében arra jó, hogy az ember letudja állampolgári kötelességét, „utána kussoljon”. Vagyis – s ez legprovokatívabb állítása – azzal, hogy a szavazás a cselekvés illúzióját adja az embernek, leszoktatja a közügyekben való munkálkodásról, mondván, már megtette kötelességét, s ráadásul a politikusok érdeke is éppen ez, jelesül, hogy kussoljon a jónép. Utóbbi állítással egyetértek, előbbivel nem. Miért lenne szükségszerű, hogy bekövetkezzék, amit Eszter anticipál? Jobban működő képviseleti demokráciákban épp azt látjuk, hogy az állampolgár igenis bele akar szólni a politikába a választások között is. Eszter szerintem tévesen látja a logikai viszonyt. Azt mondja, a négy évenkénti szavazás megadja a cselekvés illúzióját, utána az állampolgár már semmit nem akar tenni. Én meg azt mondom: ahol az állampolgár nem akar semmit tenni, ott max elmegy négyévente szavazni, s ezzel letudja a kötelességét. Ahol viszont akar valamit tenni, ott először elmegy szavazni, utána meg teszi a többit.

Mondandómat összefoglalva: a képviseleti demokráciával számtalan probléma van, de mivel a közvetlen demokrácia kivitelezhetetlen, ezért – ha meg akarjuk őrizni a demokráciát mint a nép uralmát – kénytelenek vagyunk elfogadni a képviseleti rendszert. De ez a rendszer egyrészt nem zárja ki azt, hogy a jónép közvetlenül is beleszólhasson a politikába, másrészt önmagában nem szoktatja le az embert a közvetlen beleszólásról: a demokráciát csak ott fogják fel négy évenkénti szavazásként, ahol nem is akarnak beleszólni. Aki bele akar szólni, az beleszól az iksszel és még sok minden mással is.

És hogy menjünk-e április 6-án szavazni? A véleményem az, hogy menjünk. Semmi nem jelzi jobban a közönyt, a beleszólás utáni vágytalanságot, mint az otthon maradás. Más kérdés, hogy milyen a kínálat. Mondhatjuk, hogy szarra nem teszünk. De az iksz az egész szavazólapot is lefedheti. Igaza van Borbálának: a sok érvénytelen szavazat az elégedetlenség lakmuszpapírja lehet. Az alacsony részvétel nem az elégedetlenséget mutatja, hanem az érdektelenséget. Abból pedig tényleg soha nem lesz valódi demokrácia.

 

Kiss Csaba

2014.04.04. 13:59 tfm


Szólj hozzá! · 1 trackback

Miért szavazz érvénytelenül?

A választások kapcsán az előző két posztunkban Somló Eszter és Turai Eszter írt arról, hogy vajon érdemes-e most vasárnap beülni a szavazófülkékbe. Egy olvasónk, Pőcze Borbála szerint van egy harmadik opciónk is: érvénytelenül szavazni. A továbbiakban az ő véleményét olvashatjátok. Vitatkozni, újabb cikkeket beküldeni ér!

 

Azért írom meg ezt az első felindulásból elkövetett word dokumentumot, mert elolvastam általam nagyra tartott volt osztálytársam, Turai Eszter és általam ismeretlen Somló Eszter írásait a HaHa honlapján, de még vannak bennemragadt dolgok.

Tehát, hogy leszögezzük az elején, nem kedvelem a Fideszt, nem kedvelem Orbán Viktort. De ahogyan csak lehetséges, annyira nem kedvelem Schiffert vagy Bajnait vagy Mesterházyt és az állítólagos ellenzéki összefogás bénázásától és vélt vagy valós hatalmi cicaharcáról meg még annyit sem gondolok, mint a Fidesz autoriter kormányzásáról.

Az egyetlen dolog, amin 3 hete gondolkodom csak az, hogy elmenjek-e szavazni és ha elmegyek, mit tegyek. Az összes létező vallású, származású és politikai szemléletű barátommal elölről és hátulról is körbejártam ezt a témát és azt látom, hogy nemcsak az átlag magyar egyetemista, de az átlag hátrányos helyzetű vagy kisebbséghez tartozó, az átlag meleg, az átlag roma, az átlag családanya vagy az átlag tanácstalan sem tudja, mit kezdjen magával vasárnap.

Láttam egy videot viszont pár hónapja, amiben az angol humorista, politikai gondolkodó, anarchista, drogfüggő, polihisztor Russell Brand beszél.

Lehetséges, hogy elborult elképzelései vannak arról, hogy mi válthatná fel a jelenlegi politikai rendszereket, de egy dolgot biztosan jól lát és az az, hogy ő, mint akkori tinédzser, (fiatal felnőtt, ha úgy tetszik) egy olyan szociális és gazdasági csoport tagja volt, akiket az akkori pártok nem képviseltek. És ez egy olyan demokráciában történik, tegyük hozzá, ami száz meg száz éves múlttal (!) rendelkezik és ahol családok nem szakadnak szét extrém politikai nézetek és viták miatt a vasárnapi rántotthús mellett.

Tehát, mint huszonéves magyar fiatalok mi a szart csináljunk ebben a helyzetben, ahol a szocializmusból ittmaradó, harcsabajszos apókák beszélnek a semmiről egésznap, közben kilopják az utolsó petákomat is a zsebemből és bezárják a kedvenc kocsmáimat és röghöz kötnek és elvárják, hogy tegyek valamit az országomért, de én kurvára nem akarok.

Russell Brand ugyan nem ment el szavazni soha életében, de ez szerintem szintén gyávaság.

A szüleim, akik éltek a szocializmusban, nyilvánvalóan, éltek és gondolkodtak a rendszerváltáskor, látták az “elmúltnyócévet” meg a mostaniakat is és értelmiségi, mitöbb polgári családnak számítunk, a “csaknelegyenFidesz” elvet követik, vagyis úgy vélik, hogy minden szavazat, ami nem a legnagyobb ellenzéki erőnek megy, elvesztegetett voks és csak erősíti a Fideszt és csökkenti a kormányváltás esélyét. Egyenesen felháborítónak tartják a lehetőségét annak,

hogy én, az ő lányuk, ne ugyanúgy szavazzak, mint ők. Tudják ők is, a közvéleménykutatások alapján, meg a Békemenetelők száma alapján, meg a sok megvásárolt rezsicsökkentett család alapján, hogy esélytelen bármilyen kormányváltás-szerű szárnycsapkodás is, de szerintük nem mindegy, hogyan és mennyivel nyernek és ha nem lesz 2/3, már az is valami.

Abban maximálisan egyetértek Turaival, hogy a politikai szerepvállalás, a demokrácia nem a fülkében kezdődik és ér véget, hanem minden nap folyik az életünkben és ha nem nyitjuk ki a szemünket nagyon gyorsan, akkor nem lesz ebből semmi jó. A Jobbik tovább fog erősödni, az oktatás romlani, a közbiztonság és a forint gyengülni, a diákhitelt meg nem fizeti senki és elvágyódik a fiatalság.

Tenni kell valamit, de szar lóra nem rakunk, nyilván.

De semmilyen lóra rakni, avagy otthonmaradni meg közöny és a közöny még több közönyt szül, márpedig nekünk itt az elsődleges hosszútávú célunk az, hogy képviseltessük magunkat, ami otthontól, a kanapéról nem fog megtörténni.

Szóval arra jutottam, és itt és most megkérek, nem, felszólítok minden magyar hezitáló fiatalt, hogy menjen el szavazni, mutassa meg magát, legyen ott, legyen bevéve a neve mindenféle könyvekbe, fogja meg a tollat a kezébe, mert

1) ez IS része a demokráciának és gyakorolnunk kell az ikszelgetést, ne legyetek lusták,

2) és ez a legfontosabb pontja ennek az egész írásnak: EZZEL MEGMUTATJUK, HOGY VAN EGY SZÁMOTTEVŐ TÖMEG, AKIKNEK VAN HANGJUK, ELMENNÉNEK SZAVAZNI, DE NINCS KIRE, MERT NINCSENEK KÉPVISELVE.

Indítsuk el végre a demokrácia hosszú-hosszú fejlődését azzal, hogy pofonvágjuk, mi, magyar fiatalok ezt a begyöpösödött, unalmas, tolvaj politikus-generációt és szavazzunk, de mégsem.

És szerveződjünk és gondolkozzunk és változtassunk.

 

Pőcze Borbála

2014.03.31. 16:09 sokkishal2


12 komment · 3 trackback

Címkék: szavazás választások érvénytelen szavazat

Ér otthon maradni április 6-án!

A választások kapcsán két aktivistánk Somló Eszter és Turai Eszter érvel a választásokon való részvételről, pro és kontra oldalról. A demokratikus vitakultúra és a demokrácia minél szélesebb körű eszköztárának fejlesztése a HaHa egyik hosszú távú célja, ezért fontosnak tartjuk, hogy ilyen közéleti kérdésekben is megszólaltassuk a tagjainkat. A cikkek kizárólag a tagok egyéni véleményét tükrözik, nem a Hallgatói Hálózat álláspontját - ebben a kérdésben nem is törekszünk közös álláspont kialakítására, csak vitára szeretnénk sarkallni a blog olvasóit.

Az van, hogy baszottul gyűlölöm az Orbán-kormányt, és nagyon szeretném, ha eltakarodnának.

De nem mindegy, hogy hova takarodnak, és mennyi időre. Nem igazán lelkesít a gondolat, hogy elkergetem őket ellenzékbe 4 évre, azért, hogy aztán 2018-ban ⅘-del jöjjenek vissza - mert ha esetleg most áprilisban győzne a Kormányváltó Demokratikus Ellenzéki Összefogás, akkor kb. ez lenne várható.

És ne is úgy takarodjanak el, hogy itt hagyják nekünk azt a rendszert, ami kétharmados hatalmat adott nekik. Ne úgy takarodjanak el, hogy itt hagyják a nyakunkon azokat az arcokat, akik csak azért nem mindenben utánozzák őket, mert ahhoz túlságosan szerencsétlenek. Azt akarom, hogy hosszú távon eltakarodjon a Fidesz, és ezt úgy látom megvalósíthatónak, ha nem támogatom se az MSZP-t, se semmi olyat, ami alapvető szimbiózisban él a jelenlegi kormánnyal.

Miért vagyok elégedetlen a Fidesszel? Azért, mert nincs beleszólásom a közügyekbe, azért mert tarthatatlan az országban az elszegényedés mértéke, azért mert mániákus rendpártiság uralkodik, azért, mert szarrá lopják magukat a politikusok és az ő barátaik, azért, mert borzasztóan szar az oktatás színvonala stb. ÉS azért, mert jelenleg a Fidesz ezt a helyzetet hol fenntartja, hol tovább rontja.

Amikor azt mondom, hogy nem akarok Fidesz-kormányt, akkor ezt úgy értem, hogy ezeket a dolgokat nem akarom. A Fidesz lényegében nem akkor lesz leváltva, amikor elveszíti a választásokat, hanem akkor, amikor ezek az állapotok számomra elfogadható mértékben javulnak.

Igen, ezen a ponton lehet azt mondani, hogy ami a Fidesz után jön, az mindenképp annyival jobb, hogy megfelel ennek a kritériumnak. Azt gondolom, hogy ez tényleg megítélés kérdése, mindenki maga jelöli ki azt a határt, amin túl már elfogadhatónak tartja az állapotokat.

Számomra az a rendszer, amit jelenleg a Fidesz alternatívájaként kínálnak, egyáltalán nem elfogadható. Ez az ajánlat legjobb indulattal is 2010-es állapotok visszaállítása, a kapitalizmus és a képviseleti demokrácia változatlan formában való megőrzése: a Fidesz tevékenysége ezeknek a viszonyoknak a közvetlen következménye, sok esetben szerves folytatása. (Figyelem! Nem az az állításom, hogy Fidesz=MSZP, hanem az, hogy számomra a 2010 előtti helyzet sem elfogadható azok alapján a szempontok alapján, amikben egyébként az elmúlt 4 év rosszabbul teljesít, mint az előtte lévő 20.)

Vegyük azt a témát, amelyben a Fidesz a legegyértelműbben rontott a korábbi állapotokon: a jogállamiság, amelynek a lényege számomra a demokrácia védelme. Az országgyűlési választások remek illusztrációja annak, hogy mennyire elégtelen a 2010 előtti állapotok visszakövetelése a demokrácia megvalósulása érdekében.

“Menj el szavazni, AZAZ szólj bele a közügyekbe, dönts a sorsodról, mondd el a véleményed, állj ki magadért! Te is vegyél részt A Demokrácia nagy ünnepében, ha ezt nem teszed, akkor saját kezeddel ütöd be Az Utolsó Szeget a Magyar Szabadság koporsójának fedelébe. “

A részvételre buzdító videók, cikkek érvelése (vagy csak szlogenje) mögött az az előfeltevés áll, hogy a 4 évenkénti szavazáson alapszik a demokrácia. Másképp: az a demokrácia, amikor az emberek négyévenként elmennek szavazni.

Ezzel nekem több problémám is van, most ebből 3-at emelek ki, hogy végigolvasható hosszúságú maradjon a poszt:

1.) A véleménynyilvánítás pontatlansága

Sokszor panaszkodnak arra újságírók, értelmiségiek, hogy a hülye emberek nem programok alapján szavaznak, meg nem is tudják, hogy mi van a programban. Ez nyilván így van, de nem csak azért, mert az emberek hülyék (akármit is jelentsen ez), hanem azért, mert teljesen értelmetlen lenne ilyen típusú programok alapján emberek tömegeit összetartani. Hány olyan embert ismersz, akivel az alábbi témák mindegyikében akárcsak nagyjából is egyetértesz: energiapolitika, kisebbségvédelem, tandíj, adókulcsok, segélyezés, sport, bevándorlók, Oroszországhoz fűződő viszonyunk, melegjogok, gyermekvédelem, határon túli magyarság ügye, kultúra finanszírozása, egészségügyi biztosítók. És még 1000 másik téma.

Azok az ideológiák, amelyekre a mai tömegpártok a retorikájukat, arculatukat alapozzák, nem alkalmasak arra, hogy egybehangzó válaszokat adjanak ezekre a kérdésekre, pláne nem úgy, hogy azoknak értelme is legyen. Abból hogy kiválasztok a szavazólapról egy opciót a tizenvalahány közül, abból a legjobb indulatú döntéshozó se tudja visszafejteni, hogy én most a “csomagban szereplő” dolgok közül melyikre, vagy a többi csomag elemei közül melyik ellen szavaztam. A tömegpártokra leadott szavazat kb. annyira hatékony véleménynyilvánítási eszköz, mintha az ember egy pohár müzlivel a szájában próbálja meg elmondani, hogy mit gondol; csak tippelni lehet a konkrét mondanivalóra. Igen, tudom, ez egy csomó országban működik... oh wait. Lehet, hogy bizonyos országokban jobban működik, de a valódi véleménynyilvánítástól ez mindenhol nagyon messze áll.

 

2.) A beleszólás közvetettsége

A képviseleti rendszer ígérete az, hogy te beküldesz valakiket a parlamentbe, akik ott végrehajtják az akaratodat. Közhely, hogy itt és most nem ez történik, de ez elsősorban nem azért nem valósul meg, mert “rossz embereket” választunk meg. Az egyéni képviselők működése nagyon jól szemlélteti azokat az intézményes akadályokat, amelyek a népakarat megvalósulása előtt állnak. Az egyéni képviselő elődje az a küldött, akit követutasítással küldenek az országgyűlésbe, és ha ő nem akarja azt mondani, amit a közösség üzen, akkor lemond. Ma megszavazzuk a mi egyéni képviselőnknek a kerületünkben induló személyt, aki aztán bemegy a parlamentbe, ahol 1  nagyrészt országos ügyekről van szó, nem a kerületünk közös érdekeiről, 2 a képviselőnket frakciófegyelem köti, konkrétan nem szavazhat semmi másra, mint amiben a pártja megegyezett.

Ha ez az ember a legnagyobb demokrata a földön, akkor sem tudja képviselni a valahanyadik választókerület érdekeit, pláne nem közvetíteni a nemlétező közösség üzenetét. Ez “csak” a leadott szavazatok egyik fele, de a döntések megszületésének folyamata ezer más ponton biztosítja, hogy a választó akarata egyrészt ne derüljön ki, másrészt ne valósuljon meg.

3.) A cselekvés illúziója

Tudom, hogy sokan a demokrácia melletti őszinte elkötelezettség miatt buzdítanak szavazásra. Emellett azt is gondoljuk át, hogy Mesterházy Attila miért mondja ezt:“Oda kell menni a szavazófülkébe, 5 perc bátorságra van szükség (...) be kell húzni azt az X-et a Kormányváltó erők listájára, és akkor egyszerűen (!) április 7-től megszabadulunk a félelemtől és egy új, modern, európai, szabad és igazságos Magyar Köztársaságban fogunk élni!”  (https://www.youtube.com/watch?v=Go3-ey-vs1M ). Nem csak azért mondja ezt, mert azt gondolja, hogy a magyar ember egy ostoba fajankó, aki nem bír felfogni ennél bonyolultabb utasítást. Mesterházynak és Orbánnak is az az érdeke, hogy aki elmegy szavazni, az úgy érezze, hogy letudta az állampolgári kötelességét, és utána kussoljon.

Ha a legeslegjobb helyre húzod az x-et, akkor is csak a közös “döntés” sokmilliomodát tetted ki. Annak a döntésnek, amelynek a relevanciáját az 1-es és 2-es pont jellemzi. A te x-ed egy abból a sokmillió x-ből, amely alapján semmit nem tudunk meg arról, hogy mit akarnak az emberek, viszont ha tudnánk is, akkor se valósulna meg. De azért elárulod a demokráciát, ha nem szavazol...

Én azt mondom, hogy ha valakinek az a meggyőződése, hogy megérné, ha visszajönne az MSZP, vagy úgy gondolja, hogy az LMP vagy a Jobbik vagy bárki más érdemes az ő támogatására, az menjen el szavazni. De ne gondolja azt, hogy többet tett a demokráciáért, mintha átutalt volna az adott párt számlájára párezer forintot, vagy szórólapozott volna fél órát.

A jelenlegi állapotból ahhoz a demokráciához, ami a nép tényleges hatalmát, a beleszólás valódi lehetőségét jelenti, egy hosszú és iszonyatosan nehéz út vezet, mivel ilyen még sosem volt Magyarországon (az, hogy hol és mennyiben van ehhez hasonló, és hogy ez hogyan néz ki, az több külön posztot érdemelne).
Ehhez nem 5 perc bátorságra van szükség, hanem több éves, vagy évtizedes harcra.

Menj el szavazni, vagy maradj otthon, ahogy jónak látod. Ettől teljesen függetlenül pedig keress új eszközöket és végre ténylegesen szólj bele a közügyekbe!

Egyébként, aki mindezzel egyetért, de azt gondolja, hogy inkább az MSZP ellen szeretne harcolni a demokráciáért, annak üzenem, hogy a társadalomtudomány jelenlegi állása (értsd: közvélemény kutatások+választási rendszer) szerint kormányváltásra nincs esély, a kétharmad elkerülésére is alig, úgyhogy az MSZP számára a kérdés inkább az, hogy hány képviselői fizetést fognak kapni április 7-től. Szerintem ez nem éri meg azt, hogy az ember egy olyan intézményt támogasson és legitimáljon, aminek a működésében nem hisz.

Turai Eszter

 

A pro oldalról Somló Eszter érvel az alábbi linken:

http://hallgatoihalozat.blog.hu/2014/03/29/a_demokracia_egy_x-szel_kezdodik

2014.03.29. 23:21 sokkishal2


159 komment · 3 trackback

Címkék: szavazás választások demokrácia 2014

A demokrácia egy x-szel kezdődik

A választások kapcsán két aktivistánk Somló Eszter és Turai Eszter érvel a választásokon való részvételről, pro és kontra oldalról. A demokratikus vitakultúra és a demokrácia minél szélesebb körű eszköztárának fejlesztése a HaHa egyik hosszú távú célja, ezért fontosnak tartjuk, hogy ilyen közéleti kérdésekben is megszólaltassuk a tagjainkat. A cikkek kizárólag a tagok egyéni véleményét tükrözik, nem a Hallgatói Hálózat álláspontját - ebben a kérdésben nem is törekszünk közös álláspont kialakítására, csak vitára szeretnénk sarkallni a blog olvasóit.


Sokat gondolkodtam azon, érdemes-e idén elmenni szavazni. A választás eredménye gyakorlatilag eldőlt, a legerősebb ellenzéki párttól leginkább hányni lenne kedvem… akkor meg minek? Ugyanakkor kötelességemnek érzem elmenni, mint aktív állampolgár, mint olyan ember, aki változást akar. Nem lesz valódi változás? Lehet. De ha nem szavazunk, erre hivatkozva, akkor biztosan nem lesz. Ha nem szavazunk, azzal nem azt mondjuk, jelenleg nincs olyan párt, aki mellé jó szívvel voksolnánk, hanem azt, hogy nem érdekel, mi lesz, döntse el helyettem, a fejem fölött, aki szavaz.

A demokráciának akkor van értelme, ha élünk vele. Hallgatás, beleegyezés. Aki nem megy el szavazni, magára vessen, ha olyasmi történik az országával, amit nem akart. Ne higgyük, hogy a demokrácia kimerül annyiban, hogy négy évente ikszelünk egyet, de aki még ennyit sem tesz, az meg is érdemli, hogy éppúgy, ahogy a szavazásnál, úgy az ország más ügyeiben is a feje fölött döntsenek. Minden nem leadott szavazattal kevesebb a demokrácia és több az önkény. Ha tényleg nincs olyan párt, amivel az ember legalább nagyjából azonosulni tudna, még érvénytelenül szavazni is jobb, mint otthon maradni. Az legalább mond valamit, azt, hogy ezen a listán nincs olyan, aki mellé voksolnék, de eljöttem, kifejeztem a véleményemet. De ha otthon maradunk azzal csak azt a passzív, belenyugvó mentalitást erősítjük, ami miatt már évtizedek óta azt tesznek velünk a hatalom gyakorlói, amit akarnak. Ha hagyjuk, így is marad. Menjünk el szavazni, de ez kevés, emeljük fel a hangunkat, ha elégedetlenek vagyunk. Ha csöndben tűrünk, soha nem fog változni semmi. A változás rajtunk múlik, alakítsuk olyanná ezt az országot, amilyennek mi szeretnénk. Ezért persze tenni kell, otthonról nem fog menni. Álljunk fel a fotelból és tegyünk ezért az országért valamit. Ne csak április hatodikán, hanem mindig, amikor úgy érezzük, az elvileg minket képviselő politikusok nem a mi érdekünkben cselekszenek. Hallassuk a véleményünket, hiszen ezt jogunk van megtenni. Nem csak négy évente, mindig.

Somló Eszter

A kontra oldal érvei: http://hallgatoihalozat.blog.hu/2014/03/29/er_otthon_maradni_aprilis_6-an

2014.03.29. 22:40 sokkishal2


2 komment

Címkék: szavazás választások demokrácia 2014

Hallgatói Hálózat

Önszerveződő magyar diákmozgalom.

Ne csak lájkolj, szerveződj!

Hirdetés

Címkék

1world1struggle (1) 2014 (2) 4. Alaptörvény-módosítás (1) alternatív iskolák (1) antipopulizmus (1) árvíz (1) Athén (1) autonómia (2) Bajnai (1) Bánkitó (3) bázisdemokrácia (1) bizonytalanság (1) budapest pride 2014 (2) CDN (1) CEU (1) civil politika (1) Corvinus (1) demokrácia (2) demokratikus bázis (1) demokratikus ifjúságért alapítvány (1) demokratikus iskolák (1) demokratikus nevelés (1) diák (1) diákhitel (1) diploma (1) disputa (2) educatio (3) egyetemfoglalás (3) egyiptom (1) elegünk van! (1) élő (2) elte (3) ELTE BTK (1) emmi (2) érvénytelen szavazat (1) esemenyek (31) eu (4) európa (1) felsőoktatási törvény (17) fischer iván (1) forradalom (1) G. Szabó Dániel (1) generációk (1) Gordon (1) Görögország (1) HaHa (1) haha sejtek (1) hallgató (1) hallgató? (10) hallgatoi forum (8) hallgatói szerződés (3) hallgatók (1) halozat (10) hangout (1) hoffmann rózsa (6) HÖK (1) horvátország (2) humor (1) igazgyöngy alapítvány (1) interjú (1) international (2) jog (2) kancellár (1) keretszámok (15) korrupció (2) középiskolások (6) közlemény (8) közvetlen demokrácia (1) küldöttgyűlés (1) külföld (1) lék (2) március 15 (2) művészet (1) NAV (1) nemzetközi aktivizmus (1) nyílt fórum (1) nyugdíjas (1) occupy (4) pártok (5) pécs (1) pedagógusok (1) pénzügyek (1) plénum (1) politechnikum (1) pride (2) reformpedagógia (1) rendszerkritika (1) röghöz kötés (4) sejtek (2) SOTE (1) szabadegyetem (11) szakmai (7) szavazás (3) szegénység (2) szégyenlista (1) széles (1) szélsőjobb (2) sztrájk (7) tanárok (1) történelem (1) tudás érték (1) tüntetés (4) undefined (1) választások (3) vélemény (5) vendégposzt (1) videó (14) zenész (1) zöld fiatalok (1) Címkefelhő

Feedek

Creative Commons licenc

Creative Commons Licenc