Mi kell a szabadsághoz? Mihez kell a szabadság?

A szabadságot - legyen az egy egyén vagy egy nép szabadsága - sokan célként ragadják meg; pedig a szabadság "csak" egy eszköz, a boldogság elérésének egyik rendelkezésre álló eszköze. Alighanem a leghatékonyabb. A boldogságunk elérését szolgáló saját erőfeszítéseink ugyanis rendszerint nagyságrendekkel hatékonyabbak, mintha egy külsődleges erő működésére bíznánk magunkat, elvégre nekünk van meg a legmegbízhatóbb (bár nem feltétlenül tökéletes) tudás arról, hogy mi tenne minket boldoggá, és az indítékunk arra, hogy ezt a tudást használjuk is - míg a külső erőnek más motivációi lehetnek (pl. birtokosainak saját boldogsága). Végső soron a szabadság az az állapot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy ezt a kétféle tudást követve cselekedjünk. Hogy ez az állapot előállhasson, annak kétfajta feltétele van: az egyik korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, a másik pedig korlátozottan.

A szabadság korlátlanul hozzáférhető összetevői azok, amelyekből, ha neked több van, másoknak nem lesz kevesebb. Ezeknek a többsége klasszikus "kötőjeles szabadság". Szólás-, véleménynyilvánítás-, világnézeti, gyülekezési. Az identitásképzés olyan elemei, mint az etnikai, politikai, vallási és szexuális. Vagy éppen a független igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés és a politikai részvétel szabadsága. Ezekre nézve gyakorlatilag nincs érvényes indok, ami jogossá tehetne egy korlátozási igényt (kivéve talán a katonai és a titkosszolgálatok működésével kapcsolatos információkhoz való hozzáférés korlátozását, ami világunkban egyelőre elkerülhetetlen), pláne azon esetekben, amelyek nem is állnak az egyén teljes irányítása alatt (beleértve akár a világnézet kialakítását is, melynek alapjait gyermekkorban határozza meg a külső behatások olyan özöne, amellyel szemben még nem tudunk sok kritikai érzéket szegezni). Általában idetartoznak az önrendelkezés szabadságának olyan tényezői is, mint az élethez és a méltósághoz való jogok (amelyek csak mások védelmében és a megszabott törvényi keretek között korlátozhatóak, ha erre szükség van, pl. bűnözők és veszélyes őrültek esetében), illetve a munkaerőnkkel való szabad rendelkezés. A legfontosabb tényező mentalitásbeli - hajlandónak kell lenned arra, hogy kiállj a jogaidért. Ha nem akarsz (vagy nem tudsz), rabszolga maradsz egészen addig, amíg valaki más ki nem vívja neked a jogaidat (ha akad ilyen ember). Bármiféle elnyomás legjobb táptalaja a beletörődés.

A szabadság összetevőinek másik feléből a többi személy annyiban részesedik, amennyit te hagysz nekik - mint a torta: ha elveszed a negyedrészét, a többieknek összesen a háromnegyede marad. Ezeket a korlátos szabadság-összetevőket úgy kell elosztanunk, hogy minél több embernek minél több jusson. A büntetőtörvénykönyvek nagy része azokat a tetteket sorolja fel, amelyek az általában fennálló cselekvési szabadság alól kivételt képeznek, mert végrehajtásuk aránytalan sérelmet okoz másoknak. De nem csak a béke,  biztonság és a cselekvési szabadság ilyen korlátos feltétele a nagybetűs Szabadságnak. Ide kell tartozniuk az anyagi javak közül azoknak is, amelyek a méltó élethez szükségesek. Ezek egy része munka nélkül is felhasználásra kész, mint a földterület és a levegő oxigénje; másokat csak közös erőfeszítéssel hozhatunk létre - ilyen a táplálék, illetve lakásaink és eszközeink. Végül egyes szolgáltatások, mint az oktatás és az egészségügy, csaknem kizárólag emberi munkából állnak, elhanyagolható anyagi ráfordítással - a szolgáltatás lényegét nem a felhasznált eszközök adják, hanem a tudás arról, hogy ezek közül mikor, melyiket és hogyan kell alkalmazni. 

A politikai ideológiák közötti legfőbb törésvonal itt, az anyagi javak elosztásának kérdésében húzódik. Ezekben ugyanis tárgyiasult munkaerő rejlik, amely felett, mint fentebb kimutattuk, elvileg annak kellene rendelkeznie, aki azt belefektette; másrészt pedig ezen javak némelyike nélkülözhetetlen életfeltétel, amelyet emiatt úgy kellene elosztani, hogy mindenki részesülhessen belőle. Ma a tulajdon szabadsága élvez elsőbbséget. A magam részéről viszont ebben a kérdésben Robespierre-rel tartok, aki szerint a szabadság illúzió ott, ahol az emberek egyik csoportja büntetlenül éheztetheti a másikat. Az éheztetés mellé nagyon szívesen odateszem a kilakoltatást, a tudáshoz jutás korlátozását, és végső soron az olyan gazdasági körülmények létrehozását is, amelyek között két választási lehetőség közül az egyik a munkanélküliség, a másik pedig az olyan terhelő foglalkoztatás, amely mellett a dolgozónak már nem marad ideje-energiája kultúrához és tudáshoz jutni, a társadalmi problémákat vitatni, de még a saját gyermekeivel törődni sem.

Ha egyszerre akarjuk mind a munkaerő feletti rendelkezést, mind pedig a szabadság anyagi feltételeinek a megfelelő elosztását, akkor (az átmeneti és tűzoltás jellegű intézkedések után, mint az adóztatás és a központi újraelosztás egy alkalmas szintjének beállítása) azt a kérdést kell feltenni, hogy hogyan kerültek az utóbbiak előállításához szükséges természeti feltételek - az étel és a faanyag megtermeléséhez szükséges földterület, illetve a többi használati tárgy anyagát képező ásványi anyagok - magántulajdonba. Ezek a dolgok millió évekkel az ember létrejötte előtt ott voltak már, nem kellett munkaerő az előállításukhoz, és ugyanúgy állt rendelkezésére az emberiség minden egyes egyedének, mint a napfény (amely remélhetőleg hamarosan szintén termelőerővé fog válni). És ennek megfelelően mindenki többé-kevésbé szabadon használhatta is őket egészen addig, amíg meg nem jelent egy állam - lényegét tekintve egy olyan cég, amelynek fő termelőeszközei fegyverek -, és erőszakos önkénnyel, fegyverrel és  fenyegetéssel nem ragadta magához az adott terület és az alatta lévő ásványkincsek kizárólagos tulajdonjogát. Lényegét tekintve ez ugyanolyan abszurd és erőszakos támadás, mintha adót szednének a bőrünket érő napfény után (nem akarok ötleteket adni). Aztán az így megszerzett javakat - lopott holmit! - a monarchikus vagy köztársasági állam (egyre megy) megfelelő ellenszolgáltatásokért kiadta más társulásoknak, illetve magánszemélyeknek.

Ha a földterület és a nélkülözhetetlen szükségleti cikkekhez való ásványkincs közösségi tulajdonban van, akkor viszont egyszerre áll fenn mind a munkaerővel való szabad rendelkezés (amit egyénileg, piaci alapon bocsáthatunk mások rendelkezésére, vagy megtarthatjuk magunknak), mind pedig a létfeltételekhez való egyenlő hozzájutás (velük közösségileg rendelkezünk, illetve arányosan elosztandó ellenértékért bocsátunk egy vállalkozó rendelkezésére). Az így létrejövő rendszerben az erőforrások igazságosan állnak rendelkezésre mindenki számára, megszüntetve a mesterséges nélkülözést. Ez a szabadság legfőbb ma hiányzó feltétele.

Cseri Benedek

A cikk a szerző véleménye, nem a Hallgatói Hálózat álláspontja.

2014.03.16. 14:00 sokkishal2


Szólj hozzá!

Címkék: vélemény március 15

Szabad, mint a madár?

A szaba200215_1715551252534_5801652_n.jpgdság legalább olyan nehezen meghatározható fogalom, mint a szerelem, vagy a boldogság. Mi az, amire először eszembe jut, ha arra gondolok, mi az, hogy szabadság? Két dolog: azt tenni, amit én szeretnék és a repülés. Talán ami közös ebben a kettőben, az a korlátok nélküliség. Nem véletlenül a madár a szabadság szimbóluma, nekik megadatik az, ami nekünk soha nem fog: úgy létezni, hogy csak a saját ösztöneik szabnak nekik határt.


A mi, emberi életünkben ez a teljes szabadság soha nem lesz elérhető, de azért megpróbálhatjuk megközelíteni. Mindenki másképp igyekszik a szabadsága felé, van, aki a pénzben látja, mások a természetben keresik. Van, akinek a családjában vagy a párjával találja meg a szabadság érzését, de azt hiszem, a legközelebb mégiscsak egymagunkban lehetünk hozzá. Magam részéről pontosan tudom, mikor érzem magam a legszabadabbnak. Lehet, hogy giccses lesz, de azért leírom. Van egy nagyon szép völgyben egy hosszú mező, ahova időről időre ellátogatok a lovammal. Ilyenkor csak a nyakába dobom a szárat, széttárom a karjaimat és elindulunk. Abban a tempóban megy, ahogyan szeretne, többnyire olyan sebességgel, amikor már könnyes lesz a szemem a széltől, már-már olyan érzés, mint a repülés lehet. Na, ameddig a mező végére nem érünk, nekem az a teljes szabadság. Szerencsém van, száz százalékig bízhatok a lovamban, ismerem minden mozdulatát, mi így, együtt vagyunk szabadok.


Az az emberek világában a legritkább esetben van így, ami leginkább korlátozza a szabadságunkat, azok az embertársaink. Megszabjuk egymás határait az egészen jelentéktelen helyzetektől kezdve, mint a reggeli tömeg a buszon, egészen odáig, hogy néhány ember azt gondolja, határozhat más emberek életéről, haláláról. Függünk egymástól, nem élhetünk egymás nélkül, de együtt élni nagyon nehéz. Kezd kicsi lenni nekünk ez a bolygó, de ahogy az emberiséget ismerem lehet, hogy univerzum is kicsi lenne. Mindenesetre azt gondolom, úgy kellene élnünk, hogy megtaláljuk a szabadságunkat, úgy, hogy közben a lehető legkevésbé korlátozzuk másokét. Gondoljuk végig, hány ember szabadsága van a kezünkben és hány embertől függ a miénk. Főnökök, alkalmazottak, szülők, párok... minden irányban határok között élünk, kérdés, mit kezdünk a határainkkal és milyeneket falakat állítunk mások elé. Fizikai korlátaink, legyen az a testünk, a távolság vagy a gravitáció, sokkal könnyebben leküzdhetők, mint azok, amiket egymás köré vonunk. Ott végződik a mi szabadságunk, ahol a társainké elkezdődik. Lehet, hogy idealista vagyok, de azt hiszem, ha képesek lennénk több teret adni egymásnak, azzal nem kevesebb lenne a hely ebben a világban, hanem éppen ellenkezőleg - talán együtt lehetnénk szabadok.

Somló Eszter

A cikk a szerző véleménye, nem a Hallgatói Hálózat álláspontja.

2014.03.16. 09:00 sokkishal2


2 komment

Címkék: vélemény március 15

A szabadság elemei

Ha választanom kellene a szabadság, egyenlőség, és testvériség értékei közül, a szabadság mellé tenném le a voksomat. Szabadság nélkül a többi értelmetlen, hiszen megpróbálni egyenlőséget teremteni mások szabadságának csorbításával semmi jóra nem vezet, meg lehet nézni a történelmi példákat, hogy mi történt, amikor az arra érdemteleneket erőszakkal megfosztották szabadságuktól, illetve vagyonukat és azt az arra érdemeseknek osztották vissza. Senki nem lett egyenlő, és senki nem lett szabad.

 

A testvériség végképp kiüresedik szabadság nélkül, mert ha valakinek nem önként segítesz, hanem kényszer alatt, akkor máris kiiktatásra kerül egy lényeges része, az önkéntesség. Ha úgy döntesz, hogy sátrat építesz a hajléktalanoknak, ezzel segítve őket, az testvériség. Ha erre köteleznek, az már nem az.

A szabadságodhoz tartozik, hogy keresheted a boldogulásod a legjobb belátásod szerint. Te döntheted el, hogy miben hiszel, mit olvasol, honnan tájékozódsz, hogyan élsz. Az más kérdés, hogy a többi ember mit tart elfogadhatónak és mit nem, hogy összeesküvéselmélet hívőnek tartanak-e, ha a gyíkemberekben hiszel, ez az ő szabadságuk. Törekedhetsz arra, hogy vagyonod legyen, és bízhatsz abban, hogy amit törvényesen megkerestél, azt nem fogja senki elvenni tőled. Vállalkozhatsz, tanulhatsz, véleményt mondhatsz bármiről. Úgy alakíthatod az élettered, ahogy neked tetszik. Olyan partnert választhatsz társul, amilyet akarsz.

 

Lehet és kell is arról beszélni, hogy mennyire vagy valóban szabad, a tudatod és az életed a média formálja-e, a vélemények nem pusztán előre konstruált csomagok-e. Lehet, hogy igen. De az biztos, hogy feszegetheted ezeket a kérdéseket, akár el is zárhatod magad az ilyen hatásoktól, kivonulhatsz a társadalomból, ha neked úgy tetszik. Azt pedig a közmegegyezés kell, hogy meghatározza, hogy a média, vagy a politikusok milyen keretek között mozoghatnak, hogy például a bankok hogyan hirdethetnek. Neked pedig a szabadságod, és talán kötelességed is, hogy ezeket a kereteket megpróbáld befolyásolni a saját elképzeléseid szerint. Ha hallgatsz, ne csodálkozz, ha csak azok szempontjai jelennek meg a keretekben, törvényekben akik hajlandók beszélni. Ha beszélsz, és nem hallgatnak meg, küzdj érte, hogy meghallgassanak.

A szabadság függetlenség is. Az, hogy nem kell korrupt politikusokkal jóban lenni, ha valamit el akarsz érni. Nem tartanak sakkban, nincsen gazdád, nem mondják meg, hogy mit és hogyan kell csinálnod, hanem mindezt magad döntheted el. Ez nem jelenti azt, hogy csak járatlan úton érdemes próbálkozni, csak azt, hogy te döntheted el, melyiket választod.

Lehet, hogy a szabadság csak egy idea, amit soha nem érhetek el, de az is része, hogy ezt megírhattam, aztán elmehetek sétálni, és a te szabadságod pedig az, hogy nem kell egyetértened, vitatkozhatsz velem, és te is megírhatod, hogy szerinted mi a szabadság. A szabadság mindennek az alfája és omegája.


Dabóczy Mihály


A cikk a szerző véleménye, nem a Hallgatói Hálózat álláspontja.

2014.03.15. 18:15 sokkishal2


2 komment

Címkék: vélemény mácius 15

Mocskos idők

Nem lenne jobb beszedni azt az adót, megspórolni a szócsőként alkalmazott médiamunkások és álcivilek fizetését, és lehetőséget biztosítani nekik, hogy értelmes munkát végezzenek, ami nem a pártokra méteres vastagságban rárakódott mocsok vakarása?

Azt hiszem, hogy a korrupció egyik legnagyobb hibája, hogy kellemetlen. Vagy számodra nem kínos, amikor a kórházban a főorvos úr irodájában a szőnyeg szélén állva, lesütött tekintettel próbálsz átnyújtani egy borítékot (amibe nem tudod, hogy elég pénzt tettél-e), neki pedig el kell játszania, hogy hezitál, hogy elfogadja-e vagy nem? Nem kellemetlen, hogy ha lekapcsolnak gyorshajtásért, akkor megkérdezed a rendőrt, hogy el lehetne-e intézni másképp, ő pedig odafordulva a társához azt mondja neki, hogy „Józsi, el tudjuk ezt intézni másképp?”? Vajon nem ugyanilyen rossz érzés egy cégvezető számára, amikor le kell fizetnie a pályázat elbírálóit, hogy őt hozzák ki nyertesnek, aztán meg arra pazarolni egy csomó energiát, hogy valahogy el tudja könyvelni a nokiás dobozban átadott összeget?

 

TI_Korrupcios_Barometer_2013_Infografika4_InfoTandem_72dpi.jpg


Nem abszurd, hogy az eddigi kormányok az adófizetők pénzét nem sajnálva és energiát nem kímélve próbálnak kimosakodni a korrupció vádja alól, miközben mindenki tisztában van a korruptságukkal, és azt, aki állítólag a leplet lerántja róluk, szintén közpénzből próbálnak ellehetetleníteni? Nem lehetetlen szituáció, hogy a pártok zavaros utakat választva pénzelik a médiumaikat, hogy cáfolják meg azt a vádat, hogy az áfacsalás ezermilliárdos nagyságrendben folyik?

Nem lenne jobb beszedni azt az adót, megspórolni a szócsőként alkalmazott médiamunkások és álcivilek fizetését, és lehetőséget biztosítani nekik, hogy értelmes munkát végezzenek, ami nem a pártokra méteres vastagságban rárakódott mocsok vakarása? Nem lenne jobb a befolyó bevételt a köz- és felsőoktatásba fektetni, és ezzel talán az ott jelenlevő korrupciót is leszorítani? Nem lenne jobb például az orvosok és a többi kórházi dolgozó fizetésének emelésére fordítani, hogy azoknál, akik nem mennek külföldre, ne kelljen a szőnyeg szélén feszengeni? Nem kéne ezeket a mindenki számára káros gyakorlatokat a lehető legkisebb szintre leszorítani? Nem kéne valamit változtatni?

A korrupció senki számára nem kellemes. Ezen változtatni szintén nem kellemes, viszont legalább tisztességes. És csak egyszer fáj.

2014.01.08. 20:13 sokkishal2


Szólj hozzá!

Címkék: korrupció NAV

Házkutatást a NAV-nál!


Horváth Andrást, a NAV ezermilliárdosra becsült adócsalásának koronatanúját már hatósági eszközökkel próbálják elhallgattatni, nyomozók jelentek meg a lakásán, bizonyítékait lefoglalták. Ha eddig lehettek kétségek a szavait illetően, az a tény, hogy a hatalom minden eszközt bevet a feltárás ellehetetlenítésére, erősíti a gyanúnkat: állításai valószínűleg helytállóak, dokumentumai veszélyesek a jelenleg regnáló és a leváltott kormánypártokra egyaránt. 

Követeljük, hogy a pártok ne akadályozzák a parlamenti vizsgálóbizottság működését. Követeljük, hogy az Állami Számvevőszék folytasson eljárást. Követeljük, hogy emberek helyett az ügyet vizsgálják. Nem a tanúkat, hanem a bűnösöket kell felelősségre vonni.

Nem nézhetjük tétlenül, ahogy Horváth András egyedül vívja harcát a kormányszintű korrupció ellen. Ezt most meg kell mutatnunk a hatalomnak, és egyben üzennünk kell az Adóhivatal többi megfélemlített dolgozójának, hogy mindannyian velük vagyunk. Arra van szükség, hogy egyre többen álljanak fel, és mondják: Nekem is van Zöld Dossziém! Tudjuk, hogy sok a vesztenivalójuk, de egy ország számít a bátorságukra. 

Csatlakozó és a tüntetést támogató szervezetek listája:
- Anonymous Operation Hungary
- Az alkotmány nem játék
- Hallgatói Hálózat
- Krétakör
- Levegő Munkacsoport
- Valódi Demokráciát Most! Occupy Hungary
- Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége
- Váralja Szövetség

Várjuk a civil szervezetek csatlakozását!

Kérünk mindenkit, hogy a tüntetésre hozzon magával egy ZÖLD DOSSZIÉT, amennyiben ez nem megoldható más színű és megteszi!

Tüntetés menete:
15:00-15:30 gyülekező!
15:30 beszédek
16:00-16:30 (kb.)vonulás elkezdése
16:45-17:15 (kb.) vonulás befejezése, ismét beszédek
19:00-ra a helyszínt el kell hagyni

Vonulás útvonala:
Széchenyi utca 2. - Széchenyi rakpart - Széchenyi tér (BM) - Mérleg utca - Nádor utca - Vértanúk tere - Báthory utca - Honvéd utca - Alkotmány utca (Parlament)
Az esetben, ha a létszám a vártnál jóval nagyobb lenne az útvonalon változtatunk.

2013.12.24. 12:18 sokkishal


62 komment · 1 trackback

Dobozba zárt küzdelem

(Aki nincs képben az üggyel kapcsolatban, itt olvashat egy gyors összefoglalót.)

A helyen, ahol dolgozom, mint ezer másik helyen az országban, a délelőtti órákban gyakran a rádióhallgatás jelenti a kikapcsolódást, miközben lassan ébredezik odakint a város, álmosan, de jókedvűen készülünk a nyitásra, nagyokat nevetünk egy-egy elhangzó poénon, vagy megvitatjuk, ami az aktuális hírekben elhangzott. Szombaton azonban hiába próbáltam a munkámra koncentrálni, miközben háttérzajként az ország egyik leghallgatottabb reggeli műsora ment, a munkatársam arra lett figyelmes, hogy lecsapom a krumplipucoló kést az asztalra, mérgesen arrébb rúgom a szemetest, és lázas üzengetésbe kezdek a telefonomon. Mérges voltam ugyanis, nagyon mérges, és kíváncsi voltam, hogy más is észrevette-e, másnak is feltűnt-e, milyen elképesztő mondatok hagyják el a műsorvezető száját az aznapi műsorban. Bár nem vagyok otthon túlságosan a műfajban, valahol reméltem, hogy egy műsorszerkesztő odafent elnézően mosolyog a fiúkra, és csak azért, hogy a hitelesség látszatát kelthessék továbbra is, az egész erőltetett poénkodás után felhívják az érintetteket, vagy legalább a hely tulajdonosát, vagy úgy általában, BÁRKIT, aki más nézőpontot képvisel. Ehelyett ők inkább a gyáva megoldást választották, és mint az egyetlen, örökérvényű igazság tudói, mit sem törődve azzal, hogy ekkora hallgatottsággal milyen komoly véleményformáló erői a közvélekedésnek, elhalkult a nevetés, jött egy reklámszpot, és ennyi volt a hazánkat olyan mételyesen fertőző szexizmusról szóló diskurzus mára, szinte már-már hallani véltem, ahogy kikapcsol az adást jelző lámpa, és a srácok hátradőlnek a karosszékben: ,,Jót buziztunk, gyújtsunk rá!".


A félreértést elkerülendő, nem azért döntöttem a bejegyzés írása mellett, hogy a fent említett rádiósok stílusára lealacsonyodva személyeskedésbe oltsam az ellenérzéseimet, ezért még csak a műsor nevét se fogom leírni, és még csak nem is azért, hogy megvédjem Szilárdot, aki egyébként személyes ismerősöm is.

Az bosszantott fel mérhetetlenül ebben az egyoldalú műsorszerkesztésben, hogy egy aktivistát, akinek fontos egy ügy, és ezért harcol, felemelő dologgá vált ezáltal ország-világ előtt a külseje, vélt nemi identitása és szexuális irányultsága alapján pellengérre állítani, azt üzenve ezzel az összes embernek, aki a műsort hallgatja, hogy jobban járnak, ha nem próbálkoznak a nekik nem tetsző dolgok megváltoztatásával, hiszen könnyen lehet, hogy a következő adásban őket magukat, vagy egy másik, egyetemista korú diák küzdelmeit fogják nevetség tárgyává tenni. Véleményt nyilvánítani a hülye is tud - engem nem zavart volna, ha a fiúk nem értenek egyet azzal a módszerrel, amelyhez Szilárd folyamodott. Véleményt formálni ezzel szemben sokkal nagyobb felelősség, srácok, és itt már régen nem csak a Doboz belépőjegyének áráról van szó. A legtöbb ember ugyanis joggal aggódik jelen helyzetben a zsebéből kivett pénz miatt, miközben, ha a fent említett szórakozóhely mondjuk egységesítette volna a belépőjegyek árát, vagy (persze, tudjuk, kapitalizmus, ez nehezen működött volna) ingyenessé teszi a belépést, ezen túllépve olyan, sokkal fontosabb témák kerülhettek volna elő akár a kereskedelmi médiában is, mint amire ez az eset is próbálta felhívni a figyelmet.

Egy hatalmas háló részei vagyunk ugyanis, amelyben minden mindennel összefügg. A szórakozóhelyek üzletpolitikája ugyan nem kifejezetten "hahás" téma, azért főleg mégiscsak a fiatalokat érinti, ha pedig egy olyan dimenzió is bevonódik a vitába, ami a nők és a férfiak közötti negatív (mint tudjuk, a rádiós kolléga abban is tévedett, hogy csak az lehet diszkrimináció, ami fáj), vagy pozitív diszkriminációról szól, akkor máris megválaszolja magát a kérdés, van-e értelme ezzel egyáltalán foglalkozni bárkinek is.

A média szemében adott egy fiatal srác, akit sokan cikiznek a napokban, lehet adni alá a lovat, vagy jól meg lehet növelni az ellentáborát –minden csak népszerűség kérdése. Az én szememben apró folyamatok sorozata jelenik meg. Sok a hajléktalan az utcán? Évek óta kéregető kisgyereket üt el a villamos? Kizuhan egy férfi egy hotel ablakából, és senki nem megy oda, hogy megnézze, mi történt? Eltűnik a világ szeme elől a volt gimiigazgatóm? Mértéktelen elidegenedés lett úrrá rajtunk, ahol tényleg csak az üti meg az ingerküszöböt, ha a pénztárcánkba nyúlkálnak. Elképzelhető, hogy a számtalan bizonytalanságot bizonyossággá lehetne tenni, ha a család, a barátok, emberi kapcsolataink védőhálója megerősödne? Működhet ez a védőháló anélkül, hogy azt ne alá-fölérendeltségi viszonyok, hanem egészséges családi, baráti, no meg persze szexuális kapcsolatok jellemezzék? Szóval használhatjuk a vadászat kifejezést, vagy inkább ismerkedni szeretnénk? Csóválhatjuk mosolyogva a fejünket, mikor a reggeli műsor után betelefonál egy számukra ismeretlen egyetemista lány, és ugyanezeknek az embereknek a reakciója az, hogy ha már ilyen aranyos hangod van, nem teszel úgy, mintha a főnököd lennék, és kávét akarnál hozni nekem? Vagy ez így második olvasatra, a szavak és a hozzáállás teremtő erejét figyelembe véve már nem is olyan ártatlan poén? Na meg persze még egy kép: hogy mennyire nehéz lesz ez a küzdelem, ha még a magukat nyitottnak és gondolkodónak mondó emberek körében is ilyen kemény falakba ütközik az üzenet.

A kételkedőknek üzenem: ,,Hogy fölfrissülj a nagy Egészben, lásd meg az Egészet minden kicsi részben." Évek múlva már talán senki nem fog emlékezni a sztoriban érintettek nevére, csak a változás lassan döcögő folyamata fog érlelődni, remélhetőleg pozitív irányba. Ha segíteni akarsz, néha márpedig tényleg az a legjobb megoldás, ha egy sör mellett feldobod a témát a barátaidnak. (Hogy ki mennyit áll a cehből, az pedig hadd legyen a ti döntésetek, és nem a csaposé. :)

chani

2013.11.26. 21:17 chanimano


2 komment

Hallgatói Hálózat

Önszerveződő magyar diákmozgalom.

Ne csak lájkolj, szerveződj!

HaHa Hasznos Hivatkozások

Nincs megjeleníthető elem

Címkék

1world1struggle (1) 2014 (2) 4. Alaptörvény-módosítás (1) alternatív iskolák (1) antipopulizmus (1) árvíz (1) Athén (1) autonómia (2) Bajnai (1) Bánkitó (3) bázisdemokrácia (1) bizonytalanság (1) budapest pride 2014 (2) CDN (1) CEU (1) civil politika (1) Corvinus (1) demokrácia (2) demokratikus bázis (1) demokratikus ifjúságért alapítvány (1) demokratikus iskolák (1) demokratikus nevelés (1) diák (1) diákhitel (1) diploma (1) disputa (2) educatio (3) egyetemfoglalás (3) egyiptom (1) elegünk van! (1) élő (2) elte (3) ELTE BTK (1) emmi (2) érvénytelen szavazat (1) esemenyek (31) eu (4) európa (1) felsőoktatási törvény (17) fischer iván (1) forradalom (1) G. Szabó Dániel (1) generációk (1) Gordon (1) Görögország (1) HaHa (1) haha sejtek (1) hallgató (1) hallgató? (10) hallgatoi forum (8) hallgatói szerződés (3) hallgatók (1) halozat (10) hangout (1) hoffmann rózsa (6) HÖK (1) horvátország (2) humor (1) igazgyöngy alapítvány (1) interjú (1) international (2) jog (2) kancellár (1) keretszámok (15) korrupció (2) középiskolások (6) közlemény (8) közvetlen demokrácia (1) küldöttgyűlés (1) külföld (1) lék (2) március 15 (2) művészet (1) NAV (1) nemzetközi aktivizmus (1) nyílt fórum (1) nyugdíjas (1) occupy (4) pártok (5) pécs (1) pedagógusok (1) pénzügyek (1) plénum (1) politechnikum (1) pride (2) reformpedagógia (1) rendszerkritika (1) röghöz kötés (4) sejtek (2) SOTE (1) szabadegyetem (11) szakmai (7) szavazás (3) szegénység (2) szégyenlista (1) széles (1) szélsőjobb (2) sztrájk (7) tanárok (1) történelem (1) tudás érték (1) tüntetés (4) undefined (1) választások (3) vélemény (5) vendégposzt (1) videó (14) zenész (1) zöld fiatalok (1) Címkefelhő

Feedek

Creative Commons licenc

Creative Commons Licenc
süti beállítások módosítása